Ötödik alkalommal indult útjára idén nyáron a Belvárosi Közösségi Tér Napkerekítő rekreációs- és élménytábora.

Az évek során hagyománnyá vált ez a három nap, amelyet azért hívtunk életre, hogy a kisgyermekes szülők – elsősorban édesanyák – kiszakadhassanak a mindennapok ritmusából, és végre önmagukra is jusson idő.

A Napkerekítő különlegessége, hogy miközben a szülők saját élményű önismereti és rekreációs folyamatban vesznek részt, addig 5–14 éves gyermekeik párhuzamosan tartalmas, élményekkel teli programokon vesznek részt szakemberek és lelkes önkéntesek kíséretében. Így a három nap valóban lehetőséget teremt arra, hogy a szülők úgy kapcsolódjanak önmagukhoz, hogy közben gyermekeik is biztonságban, örömteli közösségben töltik az időt.

A kezdő Napkerekítő idén is a jól bevált, az évek során folyamatosan formálódó és csiszolódó tematika szerint zajlott. A három nap során a résztvevők önmagukhoz, erőforrásaikhoz és női szerepeikhez kapcsolódhattak meséken, alkotáson, testtudati gyakorlatokon és közös beszélgetéseken keresztül. A haladó csoport résztvevőivel ezzel párhuzamosan már egy új témát jártunk körül.

Az elmúlt években ugyanis a Napkerekítőből közösség is formálódott. Vannak, akik minden évben visszatérnek, ezért néhány éve már külön haladó turnust is szervezünk azoknak, akik korábban már részesei voltak ennek az élménynek. Így egyszerre tudunk teret adni az első alkalommal érkezőknek és azoknak is, akik szeretnék továbbvinni azt a belső munkát, amelyet itt elkezdtek.

Az idei haladó tábor központi témája a Szöveteink volt.

Három napon keresztül azt jártuk körül, milyen történeteket hordoz a testünk, milyen látható és láthatatlan szálak kapcsolnak bennünket a családunkhoz, önmagunkhoz és egymáshoz. Meséken, alkotáson, testtudati gyakorlatokon és közös beszélgetéseken keresztül kerestük azokat a tapasztalatokat, amelyekből ma is építkezhetünk. A befelé fordulás mellett ugyanilyen fontos szerepet kapott a kapcsolódás is: egymás meghallgatása, a közösen átélt pillanatok és annak megtapasztalása, hogy sokszor nem vagyunk egyedül azokkal a kérdésekkel, amelyeket magunkban hordozunk.

A Napkerekítőben évről évre megerősítést kapunk arról, hogy a pihenés alapvető szükségletünk. A lelassulás terében valami rendeződni kezd bennünk: újra meghalljuk a saját gondolatainkat, kapcsolódunk önmagunkhoz, és észrevesszük mindazt, ami a hétköznapok sodrásában könnyen háttérbe szorul.

A három nap során idén is sok minden történt.

Volt idő az elcsendesedésre és a nevetésre. Az alkotásra és a mesékre. A közös gondolkodásra és a könnyedségre. Arra, hogy néhány órára félretegyük a feladatokat, és egyszerűen jelen legyünk.

A gyerekek eközben saját kalandjaikat élték: játszottak, alkottak, mozogtak, új barátságokat kötöttek, miközben a szülőknek lehetőségük nyílt valóban megérkezni a saját élményükbe.

Öt év után is azt érezzük, hogy a Napkerekítő legnagyobb értéke talán nem is az, ami a foglalkozásokon történik, hanem az a légkör, amely ezekben a napokban létrejön. Egy olyan közösség, ahol nem kell sietni. Ahol lehet kérdezni, figyelni, elidőzni. Ahol emberi és mesebeli történetek találkoznak, és ahol évről évre új kapcsolódások születnek.

A harmadik nap végére ismét azt éltük meg, hogy valami láthatatlan szál köt össze bennünket. Finom szálak szövődnek emberek között, amelyek a tábor lezárulta után is velünk maradnak.

És talán éppen ezért várjuk minden nyáron újra, hogy kikerekedjen a nap.

Kreil Melinda & Szirtes-Szabó Kata