A Belvárosi Közösségi Tér idén első alkalommal rendezte meg „Égig Érő Fa”pszichodráma táborát augusztus 6. és 10. között Páll Orsolya és Erős Nikoletta vezetésével.

A táborban résztvevő tizenegy, 8-10 éves gyerek közül többen régóta látogatják az intézményt. Volt, aki az egész tanéves gyermekpszichodráma csoportok egyikébe járt, és volt olyan is, aki óvodás korában már a Tűzmadár mesetáborban is az intézménnyel táborozott, de a táborvezetők örültek a sok új lelkes jelentkezőnek is, akik először jártak az intézményben.

A tábor célja a gyermekek önbizalmának növelése, konfliktus megoldási technikáik fejlesztése, kreativitásuk, belső erőforrásaik megtalálása és bátorítása volt.

 

A cím már sejteti, hogy melyik volt az a mese, ami végigkísérte az öt napot: Az égig érő fa, Benedek Elek általi feldolgozása. A táborozókra sokféle élmény várt: például mindenkinek megformálták a saját varázskapuját, amin beléphetett a mese birodalmába, majd különféle művészeti tevékenységek során a gyerekek saját maguk alkották meg a mesében szereplő helyszíneket, ki-ki azt, ahol leginkább el tudná magát képzelni.

Kipróbálhatták, hogyan lennének különböző szereplők a mesében: hogyan harcol a főhős, hogyan hajlonganak a királylány kérői, hogyan vágtat az aranyszőrű paripa vagy hogyan forog a forgószél. Többször szavak nélkül, csak a mozgás nyelvét használva gyakorolták az egymásra figyelést, máskor az alkotás lehetőségeit használták erre.

„De jó! Mi lesz egy firkából?”– csodálkoztak többen, amikor az volt a feladat, hogy folytassák a másik csukott szemmel készített firka-rajzát. Az egymásra épülő gyakorlatok, melyek során a gyerekek először párosával, majd kis csoportokban, végül egész csoportban gyakorolták az egymásra figyelést, lehetővé tették, hogy utolsó előtti napon egy hatalmas papírra közösen rajzoljanak egy sárkányt, mely komoly összedolgozást, és rugalmasságot igényelt.
Előfordult, hogy nehéz volt szavak nélkül figyelni egymásra, de aztán belejöttek a táborozók és nagyon élvezték. A tábor öt napja során sok-sok alkotás született: a festés és rajzolás mellett például elkészítették gyapjúból a saját táltos paripájukat és agyagból formálhatták meg a saját sárkányukat.

Természetesen rengeteg beszélgetésre is sor került, a sokféle élmény feldolgozása, valamint az érzelmileg megérintő helyzetek tisztázása, megértése miatt. A napokat mindig egy rituáléval zárta a csoport, ami azt segítette, hogy összegezzék az aznapi élményeiket, abból a legfontosabbakat kiemeljék, és a többiekkel megosszák. A rituálé a tábor címéhez is illeszkedett. A gyerekek egy, az első nap során megrajzolt fára minden nap végén leveleket vágtak ki, és arra írták, vagy rajzolhatták rá a napi legjobb és legrosszabb pillanataikat. Majd a leveleket egyenként, a többiek figyelmétől kísérve ragasztották fel a fára. Így lett a hétfői téli fából péntek délutánra egy színes, élményekkel teli nyári fa.

Az öt nap zárásaként péntek délutánra a táborvezetők meghívták a résztvevő gyerekek szüleit is egy közös játékra. A gyerekek nagyon készültek erre a két órás közös időre, egész péntek délelőtt izgultak, hogy minden jól sikerüljön. Délután a családok közösen hallgathatták meg a mesét és látogattak el a mese helyszíneire: például a király kertjébe, ahol az égig érő fa állt, a sárkány kakassarkon forgó gyémántpalotájába vagy az istállóba, ahol az aranyszőrű táltos kelt életre. Minden helyszínen egy-egy feladványt kellett megoldani, melyet a gyerek állítottak össze. Volt, ahol azt kellett bemutatni, hogyan kérte meg a sok udvarló a királylány kezét, volt aki fejtörős versikében tette fel a kérdését, de akadt olyan is, aki állathangok utánzására kérte a családokat. A helyes megoldásért egy pecsét lenyomat került mindenki meseútlevélébe. A pecsétek is különlegesek voltak, hiszen aznap délelőtt, saját kézzel készítettek el a gyerekek.
A helyszínek meglátogatása után, búcsúzóul mindenki kapott egy emléklapot, mely, reméljük, megőrzi számukra az öt nap mesés, mozgékony, színes emlékeit.