A Felforgató Tábor öt napja alatt valóságos filmgyárrá változott a Belvárosi Közösségi Tér. Hétfőtől péntekig, 9-től délután 4-ig 11-12 éves kamaszokból és segítőikből álló filmforgató stábok készítették óriási lelkesedéssel a saját ötleteik alapján megvalósuló filmeket.

A táborban a főszerep a jókedvé és a kreativitásé volt. A gyerekek már az első napon annyira egymásra hangolódtak, hogy rögtön három film alapötlete is megfogalmazódott, és a hét során megtapasztalhattuk, ahogyan az első ötletektől eljutunk a filmek teljes leforgatásáig. Végül együtt izgultunk, hogyan fogadják a gyerekek egymás filmjeit, és mit szól a meghívott közönség az alkotásokhoz a tábor zárónapján rendezett mini filmfesztiválon.

A filmek sztoriját a spontán alakult stábok maguk alkották meg, a szerepeket egymás között osztották ki a gyerekek, sőt bevonták a táborban segítő önkénteseket is a közös munkába. A BKT-ban a tárgyak jelmezekké és kellékekké alakultak, a termek, az udvar, sőt az Erzsébet tér is galaktikus háborúk, intrikák, királyi trónviszályok, varázslatok, csodálatos gyógyulások és cselszövések helyszíneivé váltak.

A közös alkotásra hangolódva ismerkedős, közösségépítő, együttműködést segítő, kommunikációt fejlesztő, és mindenekelőtt vicces, szórakoztató játékokat játszottunk. A forgatási szünetekben társasjátékok megtanulásával lazítottunk.

 

Habár a filmekben mindenki maga választhatott szerepet, volt egy olyan szerepünk is, amit mindennap mindenki magára öltött, ugyanis reggel mindannyian titkos angyalokká változtunk, és kíváncsian vártuk a napot lezáró körnél, hogy a védencünk kitalálta-e vajon, ki volt aznap az őrangyala.

A közösséggé formálódás és egymás munkájának segítése a rövidke öt nap alatt annyira jól sikerült, hogy végül mindenki részt vett mindenkinek a filmjében, így igazi nagy csatajelenetek, sok statisztát mozgató tömegjelenetek is bekerülhettek a nem mindennapi alkotásokba.

Péntekre maradtak az utolsó simítások, végső vágás, feliratok, filmzenék beillesztése, még egy utolsó-utolsó jelenet leforgatása, és arra is rájöttünk, hogy mennyi társasjátékkal nem játszottunk még, nem beszélve arról, hogy moziteremmé kellett alakítanunk a rendezvénytermet a délutáni filmbemutatóra.

Unatkozni egyáltalán nem maradt időnk; az öt nap játékkal, alkotással, beszélgetéssel, filmforgatással szédületes sebességgel telt el, mégis rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és bebizonyosodott, hogy a BKT filmgyárként is filmfesztiválként is pompásan működik, különösen, ha kreatív és lelkes gyerekekre bízzuk a vezetését.