Sokáig porosodott a polcomon egy könyv, mert már úgy éreztem, nem biztos, hogy be tudnék fogadni még egy elméletet, még egy megközelítést a gyermeknevelés témájában.

Aztán egy tanulmány és egy jövendőbeli szülőcsoport kapcsán mégis elővettem, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy pont azok a dolgok vannak benne érthetően és tömören összeszedve, amiket – bár nem tudatosan -folyamatosan alkalmaztunk az otthoni életünkben is.

De mi is a reflektív nevelés?

A lényege, hogy megpróbálunk figyelni, relfektálni arra, mi zajlik bennünk és a gyermekünkben – érzelmek, gondolatok, indulatok szintjén. Ez a képesség a mentalizáció. Egyszerűnek hangzik, de nem mindig könnyű. Van, aki könnyebben észreveszi, mi zajlik saját magában, más inkább a másik ember érzéseire hangolódik rá könnyebben. A mentalizációs képességünk nem állandó – egy fárasztó nap után, vagy egy indulatos vitában szinte teljesen eltűnhet belőlünk a kíváncsiság a másik belső világa iránt. A minket ért korábbi élményeink, a neveltetésünk is mind-mind befolyásolhatják, hogyan reagálunk egy-egy helyzetben, és azt is, hogy mikor csökken a mentalizációs képességünk.

A mentalizáció fejlődését már csecsemőkorban elindítjuk. Amikor a baba sír és a szülő így reagál: „Ó, biztos éhes vagy!”, ezzel máris segít neki megnevezni és értelmezni az érzéseit. Ahogy a gyerekek nőnek, egyre több bennük zajló érzést tudnak értelmezni, megnevezni, amihez hozzá tudnak rendelni egy viselkedést is. Például „Szomorú vagyok, ilyenkor sírok, vagy kiabálok, de ha valaki megölel, vagy meghallgat, az segít.”).

Később aztán egyre komplexebb érzések, gondolatok és indulatok jelennek meg bennük, amikhez szülőként mindig újabb és újabb módon kell megtanulnunk kapcsolódni. Kamaszkorban a gyermek és a szülő számára is új helyzetek jönnek. A kamaszok számára hatalmas jelentősége lesz annak, mit gondol róluk a külvilág. A hormonális változások és az agyi érési folyamatok miatt ebben az életkorban nehezebben megy a mentalizáció. Ki ne emlékezne például arra a kamaszkori érzésre, amikor nem jött válasz egy üzenetünkre, és máris ott motoszkált bennünk a gondolat: „Nem válaszol az üzenetemre – biztos utál!” Ezt akkor teljesen valósnak éreztük Ezeket az érzelmi hullámzásokat szülőként követni, megérteni, és elbírni néha bizony komoly kihívás.

A Reflektív nevelés című könyv olyan gyakorlati eszközöket mutat be, amikkel tudatosan növelhetjük mentalizációs képességünket, amik segíthetnek szülőként (is) máshogy tekinteni a nehéz helyzetekre. Elsőre könnyűnek tűnő megközelítést kínál, amit, ha sikerül magunkévá tenni, hatékonyan, és egy egészen más szemszögből tudunk majd a mindennapi helyezetekben jelen lenni.

Számomra a könyv legszimpatikusabb gondolata az volt, hogy nem kell tökéletesnek lenni, az ember sokszor elrontja, rosszul reagál, máshogy gondolja, félreértelmezi. Ám ezek a hibák inkább segítenek, hiszen általuk megtanuljuk, hogy a kapcsolat a legfontosabb. Elég, ha próbálunk kíváncsiak maradni a másik belső világára! –

A könyvet mindenkinek szeretettel ajánlom, kávézónk polcán megtaláljátok. Egyszerű és jól használható szemléletet nyújt a mindennapokra.

Ha valaki szeretné ezt a szemléletet közelebbről, a gyakorlatban is megismerni, jó hírünk van! A kamaszkorra készülve, vagy már kamaszt nevelve a Belvárosi Közösségi Tér 8 alkalmas szülőcsoportot indít, ahol a mentalizáció és a reflektív nevelés alapjait lehet megismerni, elsajátítani, és ahol biztonságos közegben tudunk egymással megosztani érzéseket, gondolatokat!

Várunk mindenkit szeretettel, tartalmas lesz!