Aktuális, Szakmai cikkek
Hozzászólás

Ami a szülés-születés után következik – fontos gondolatok a gyermekágyas időszakról

Segesdi Edina az előző cikkünkben többek között arról mesélt, hogyan találta meg hivatását, miről szól a Hangolódó program. Most arról kérdeztük, miért annyira fontos és meghatározó a gyermekágyas időszak az egész család életében.

Hogyan definiálnád, mi az a gyermekágyas időszak?

Szűken véve a születéstől számított első 6 hét, tágabb értelemben az első év. Mi most a szűkebb értelembe vett 6 hetes időszakról beszélünk leginkább, de fontos, hogy a fejünkben legyen az egy év is.

Mit csinál pontosan egy gyermekágyas segítő, hogyan támogatja a családokat?

Gyermekágyas segítők sok szakterületről jönnek, úgyhogy változó ki hogy nyújt segítséget a családnak. Én, mint gyermekágyas segítő vagy gyermekágyas dúla ebben a 6 hétben fizikai és pszichés segítséget nyújtok a családnak. Kísérhetem őket a születés utáni első napokban, hetekben, de jöhetek később is, attól függ, hogy az édesanyával és a babával tud-e valaki otthon maradni az elején, például a nagymamák is eljöhetnek a Hangolódó gyermekágyas részére. Segíthetek a bizonytalanságokban, támaszt és biztonságot adhatok az otthoni mindennapokban fizikailag és lelkileg is. Feladatomnak tekintem, hogy a kisbaba és az édesanya a lehető legkellemesebb, legzavartalanabb gyermekágyat élje meg. Mindezt úgy nyújtsam, hogy a „legilleszkedőbb” legyen a család és a rokonság részére is. A születendő családnak segítek a babás lét újdonságait minden örömével és nehézségeivel a lehető legnagyobb egységben és kiegyensúlyozottságban megélni. Támogatást nyújtok a kötődés kialakulásában, a szoptatásnál vagy a babagondozásnál felmerülő kérdésekben, és olyan témákban, mint a hordozás vagy az alvás. Fontos ilyenkor odafigyelni az érzelmi ingadozásokra, a párkapcsolati szerepek átalakulására, a testvérekre és a nagyszülőkkel való szerepkonfliktusra, de a szülés, császármetszés feldolgozására is, ezek oldásában is tudom segíthetem a hozzám fordulókat. Lelkileg támogatom az édesanyákat és az édesapákat egyaránt, emellett akár a könnyebb háztartási munkában is részt veszek. A segítségnyújtás és a jelenlétem teljesen egyénre és családra szabott, előre megbeszélt igények szerint. Természetesen a menet közben felmerülő igényeket is alakítjuk az együttműködés során.

Hogy veszel részt egy család mindennapjaiban?

Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy megbeszélt gyakorisággal 3-4-5 órára a családhoz, házhoz megyek és próbálom könnyíteni a mindennapokat fizikai munkával és asszonytársi beszélgetéssel, inkább hallgatással. Természetesen úgy tudok jó segítő lenne, ha ismerjük egymást már valamilyen szinten. Fizikai segítségadás például, hogy átveszem a babát, amíg az édesanya elmegy zuhanyozni, eszik vagy a nagyobb testvérrel foglalkozik. Ez azért fontos, mert a gyermekágyas időszakban a baba biológiai igénye, hogy folyamatosan testkontaktusban legyen, ölbe legyen, anya mellett legyen, hiszen kilenc hónapig szoros ölelésben volt a pocakban, hallotta az édesanyja szívhangját, légzését, aki folyamatosan jött-ment és ringatta. Megszületik és továbbra is erre vágyik, ez az alapvető szükséglete a fejlődéshez. Idő kell ahhoz, hogy “átálljon” erre a világra. Ez a folyamat napi 24 órában nagyon kimerítő, ezért szükség van arra, hogy néha valaki átvegye. Jelen világunkban legtöbbször nincs, aki átvegye, mert egyedül vagyunk. Ekkor tud segítséget nyújtani a gyermekágyas segítő. Segítek gondozással kapcsolatban felmerülő új kérdésekben, a kompetencia határaimon belül szoptatásban vagy amiben éppen segítségre van szükségük. És sokszor miközben fogom a babájukat, sétálok vele fel-alá a szobában, ringatom, hallgatok, és a jelenlétemmel támogatást nyújtok. Rengeteg kérdés, érzelem, bizonytalanság merül fel mind az édesanyában, mind az édesapában, amelyeket “szétszálazzuk” és megkeressük a család saját megoldásait. Természetesen szívesen leviszem a szemetet, és összeszedem a papírzsebkendőket az ágy mellől, de nagytakarítást nem vállalok, mert az nem fér bele az időmbe. Viszek vizet, ételt az Anyának és Apának is, ha arról van szó, és kényeztetem őket, hogy csak egymásra kelljen figyelniük és a lehető legjobban kialakuljon az új család, a család dinamikája, ne legyenek felesleges feszültségek.

Miért fontos, hogy a gyermekágyas időszakot tudatosan megtervezzük és segítséget kérjünk?

A legtöbb család a szüléssel/szülésig próbálja a teendőit, lehetőségeit átlátni. A gyermekágyas időszak nem elég hangsúlyos téma , de a szakmában is látok mostanában javulást. Legtöbbször nem látnak ennyire előre a családok, csak addig jutnak el, hogy legyen meg a szülés, jöjjünk ki a kórházból, aztán majd valahogy megoldjuk! Ez valamilyen szinten igaz, de nem mindegy, hogyan éljük meg az első 6 hetet lelkileg és fizikailag. Ha nem vagyunk felkészülve rá, hogy mi történik a testünkkel, a lelkünkkel, és ha nem fogalmazzuk meg, hogy mitől fogjuk magunkat biztonságban érezni, ha nem tudjuk mi vár ránk, akkor pillanatok alatt nagyon mélyre lehet kerülni, nagyon egyedül tudunk maradni. Ebben az esetben a túlélésre fogunk koncentrálni, ami kihat a babával való kapcsolatunkra, az anyaság, apaság megélésére, a kompetencia érzetünkre: hogy el tudom-e látni a babámat, jól csinálom-e, egyáltalán tudok-e reagálni és felismerni a babám igényeit?

Fontos, hogy merjünk segítséget kérni…

Jelenleg a társadalom azt erősíti, hogy mindent meg kell tudni oldani egyedül. Sokan nem tudunk segítséget kérni, és sajnos kevesen vagyunk abban a helyzetben, hogy egyáltalán felismerjük, hogy segítséget kell kérnünk. Ha eljutottunk odáig, hogy kérünk, akkor felmerül az a kérdés is, van-e egyáltalán a környezetünkben olyan, akitől kérhetünk. Az édesapa jó esetben az első 2 hétben otthon tud maradni. A nagyszülők dolgoznak, már nyugdíjasok, nincsenek elég jó állapotban ahhoz, hogy segítsenek, messze laknak vagy esetleg olyan a kapcsolat velük, hogy inkább ártana, ha jelen lennének. A barátoknak is meg van az életük, nem feltétlenül szeretnénk terhelni őket. Így nagyon könnyen ellehetetlenedik a segítség kérési lehetőség.

Hogyan tudod ezt az időszakot minél „gördülékenyebbé” és kiegyensúlyozottabbá tenni mind a baba mind a szülők számára?

Az első 6 hétben nagyon sok minden történik mind a babában mind az édesanyában, illetve az édesapában is. Az édesanya fizikai állapota teljesen megváltozott, hiszen egyik pillanatról a másikra megszületett a kisbabája. Ami a várandósság alatt automatikusan “elvégzett” a szervezete, azt itt kint fizikailag az édesanyának és a babájának hatalmas összhangban kell létrehozniuk. Az édesanya teste életben tartotta a babáját és növesztette legjobb tudása szerint, amely abban nyilvánult meg, hogy puha melegségben tartotta, folyamatosan ringatta, etette-itatta, a babája hallotta a szívhangját és a beszédhangját, testkontaktusban voltak. Az utolsó hónapokban is minden belső szervük a babához nyomakodott, körbe vette, biztonságot adott, mindezt úgy, hogy az édesanya teste és persze lelke is magától tette dolgát, 24 órán keresztül! Most születés után hirtelen minden megváltozik a baba részéről és természetesen az édesanya részéről is, hisz amikor a baba megszületik, hirtelen rengeteg feladata lesz mindkettőjüknek. Babának levegőt kell vennie, beindul a bélrendszere, éhes, szomjas, tennie kell érte, hogy kapjon táplálékot, és ez nem jön csak úgy magától. Emellett rengeteg inger éri, nincs automatikusan testkontaktus, ringatás, ami megnyugtatja, mindenért jeleznie kell. E két nagyon különböző világ áthidalásához, a baba finom áthangolódásához szükség van egy hídra, illetve az édesanyának is szüksége van, hiszen idáig a teste automatikusan ellátta ezeket a funkciókat, és most neki kell fizikailag megoldania, kielégíteni a babája igényeit. Ez a híd a gyermekágyas időszak, a gyengéd átállás, összehangolódás időszaka, amely minimum 6 hét.  24 órás szolgálatot igényel az édesanyától mind fizikailag mind lelkileg. Természetesen az apának is nagy szerep jut ebben a folyamatban. A folyamatos adás állapota és a folyamatos nyitva állás állapota nagyon fárasztó mind testileg, mind lelkileg. Soha ilyen állapot, ilyen szolgálathoz hasonló nincs az életünkben a baba születése előtt. És mint már kifejtettem sem tapasztalatunk, sem mintánk nincsen erről.

Beszéljünk egy kicsit azokról a nehézségekről is, amire az anyukák talán nem is számítanak…

Nem gondolom, hogy mindenre fel lehet készülni, de ha vannak információink a lehetséges helyzetekről, akkor lehet kialakítani stratégiákat. Ha benne vagyunk, kevésbé rémisztő egy helyzet, ha már hallottunk róla, beszéltünk róla, mintha derült égből villámcsapásként érne. A felmerülő és megoldandó feladatok igen sokrétűek lehetnek. Most a pszichés változásokra, hormonokra ki sem térnék csak egyszerű a gyakorlatias dolgokra. Például, nem megy zökkenőmentesen a szoptatás, valahogy nem úgy alakul, pedig a fejemben az volt, hogy na azt mindenki tud, csak oda teszem a babám és szopik. Az esetek többségében sajnos nem ennyire egyszerű. Sokszor lehet apró elcsúszás. Ha tudom, hogy ez nem megy olyan egyszerűen, akkor nem azt a képet hívom elő a fejemben, hogy rosszul csinálom, rossz anya vagyok, erre se vagyok képes, a babám béna nem tud szopni, hanem tudatában vagyok annak, hogy ez egy “elcsúszás” és benyúlok a fiókomba, felhívom a szoptatási tanácsadót, akivel a várandósságom alatt felvettem a kapcsolatot. Vagy például ha az édesanya egyedül van otthon a babájával, nehezen tud elmenni zuhanyozni vagy nem jut el odáig, hogy egyen, időtlenné válik a nap, és közben azt veszi észre lemerül. Ha lemerül, nem tudja kellő érzékenységgel ellátni a bababáját, mivel saját alapszükségletei nincsenek kielégítve. Így könnyen az édesapa arra jöhet haza, hogy a kicsi sír, az anyuka kimerült, az önbecsülése romokban, mert úgy érzi, hogy nem tudta megoldani a napot. Pedig erről szó sincs!

Milyen a „jó terv” a gyermekágyas időszakra?

A gyermekágyas időszak pont arról kéne, hogy szóljon, hogy édesanya egésznap pihen, eszik, a babájával van, hangolódnak, megismeri a jelzéseit, szoptat, összeszoknak, az édesanya lelke anyaságában megerősödik, biztonságra lel, kompetensé válik, és közben az édesanya fizikai teste is visszarendeződik a várandósság, szülés előtti alaphelyzetbe. Hozzáteszem a test teljes regenerálódása 1 év. Ez úgy tud megvalósulni, ha az nem hagyjuk őket egyedül. Van az édesanya mellett valaki, akihez szólhat, megoszthatja gondolatait, kétségeit, örömeit, kényeztetik és elvégzik a háztartási munkákat. Az édesanyának az első 6 hétben pontosan ugyanarra van szüksége, mint a babájának. Törődésre, figyelemre, teljes ellátottságra és valakire, aki ott van vele, hogy ne legyen egyedül. Fontos lenne, hogy tudjunk segítséget kérni, számba vegyük, kitől tudunk, ezt ki is nyilatkoztassuk feléjük előre, és azt is átgondoljuk, hogy mi az, ami biztonságot adhat, mi az, amiben segítséget kell kérnünk. Például hozzanak koma tálat a barátok. Ne kelljen azzal foglalkozni, hogy mikor állunk neki két szoptatás között főzni. Vagy legyen, aki elém rakja, mert az is sokszor előfordul, hogy a hűtőben van az ennivaló, de nem jutok el odáig, hogy megmelegítsem.
Valahogy elúszik az idő… Ki vásárol be? Ki fogja tudni kicsit átvenni a babámat, ha szeretnék elmenni zuhanyozni. Vagy van nagy testvér. Mi lesz vele? Hogyan fogok az ő anyukája is maradni? Mikor lesz időm rá, ha folyamatosan a kicsinek a szükségleteit elégítem ki? Vagy hogyan leszek kettővel egyszerre? Vagy csak hogyan megyek le a játszótérre? És ezek még csak egyszerű fizikai dolgok, amikhez szükséges a segítség. Még rengeteg más jellegű téma előkerülhet ebben a gyönyörű csodákkal és meglepetésekkel teli időszakban, amire érdemes figyelmet fordítani, hogy tényleg a maga megismételhetetlenségében, gyönyörűségében és jóleső felfedezésekben gazdagon élhessük meg ezt az első időszakot, amiből töltekezhetünk előre 2-3 évre.

Segesdi Edina Hangolódó programjára itt tudtok jelentkezni, illetve hordozási tanácsadásra itt. A következő alkalommal a hordozásról beszélgetünk majd vele bővebben.

For English language articles please clikk here!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.