Ha azt mondom, Dániel András, ebben az országban szerintem minden, gyermekének mesét
olvasó, gyermekirodalom iránt akárcsak fikarcnyit is érdeklődő szülő értőn bólogat. Legalább
a Kuflikkal mindannyian találkoztunk már, de a 2013-ban Szép Magyar Könyv-díjjal
jutalmazott, és számtalan irodalmi kritikában méltatott Kicsibácsi és Kicsinénit is jól ismeri
minden gyermekkönyvet fogyasztó felnőtt. Szirtes-Szabó Kata írása.
Dániel András gyermekkönyv író és illusztrátor első könyve a Matild és Margaréta 2012-ben
jelent meg. Az azóta eltelt tíz évben körülbelül 30 olyan könyvet publikált, amit ő írt és
illusztrált is.
Amikor a Kicsibácsi és Kicsinénit és az első Kuflikat olvastam, azonnal megragadott a
könyvek humora és kedvessége, az a miniatűr világ, amiben gyerek és felnőtt egyaránt elfér.
Ahol nem a gyerekek feje felett kacsintunk össze, amúgy értő felnőtt módra, hanem együtt
ismerjük meg ezt a picit abszurd univerzumot. Dániel András soha nem gügyög és nem próbál
leereszkedni a kicsikhez, nála nincs különbség gyerek és felnőtt olvasó között. Ebben, habár
stílusában nagyon különböző, Lázár Ervinre hajaz, aki soha nem választotta külön a
különböző korosztályoknak írt műveit.
Sokszor írtam már, hogy szeretem azokat a könyveket, amelyeken lehet nevetni és amelyek
nem félnek érzékeny témákhoz, érzésekhez nyúlni. Az én gyerekeim ovis korukban nem
kaptak rá a Kuflikra, hiába próbáltam népszerűsíteni számukra, leginkább csak meghallgatták
a kedvemért. Ami először igazán megfogta őket, az a Mit keresett Jakab az ágy alatt? volt, de
az nagyon betalált. Nálam az egy könyv legjobb szűrője, hogyan érzem magam, amikor
ezredszerre kell elolvasnom ugyanazt a szöveget, s ezt a könyvet jó érzés volt kinyitni újra és
újra. Milyen jó elképzelni, hogy az ágy alatt egy másik világ van! Ezúttal nem szekrényajtón
kerülünk át egy varázslatos birodalomba, de boszorkányok és különös lények itt is vannak,
csak úgy Dániel Andrásosan. S miközben böngészünk, és elveszünk a rengeteg pici
részletben, Jakab újra és újra ránk talál és tovább visz az útján, ahol megtapasztalhatjuk vele
együtt, hogy mindenkiben van valami szép, és a dolgok sokszor nem azok, amiknek látszanak.
A sötétségtől való félelmet nem csak akkor kell legyőzni, amikor elindulunk az ágy alá
megkeresni az elveszett üveggolyókat, sokkal nehezebb dolgunk van, amikor eljön az este,
lekapcsolódik a villany, és az utolsó kis fénycsík is elenyész. Emlékeztek arra, milyen volt a
falra vetülő ágak árnyai közt szörnyeket látni? Azon gondolkodni, honnan jönnek a színes
foltok a szemhéjunk mögötti sötétségben? Arra gondolni, hogy soha nem fogok tudni
elaludni?
A tavaly megjelent Nincs itt semmi látnivaló! egy izgalmas, gyönyörűen
megkomponált sodródás az elalvás felé. Milyen dolog már fekete könyvet készíteni
gyerekeknek? Milyen elalvás előtt szörnyeket, furcsa lényeket emlegetni? Egyszerre meglepő,
van, akinek biztosan nehezen fogyasztható, nekem mégis megkapó, különleges és őszinte.
Persze ennél a könyvnél is igaz, amit mindig elmondunk: minden gyerek különböző, s ahhoz,
hogy tudjam, melyik könyv nekik való, ismernem kell a sajátjaimat.
A Nincs itt semmi látnivaló! lehet sok és túl sötét egy kicsi óvodásnak, különösen, ha én magam is ilyennek látom, amikor felolvasom neki. De vannak olyan ovisok is, akiket épp ez fog vonzani benne, s megélhetik azt a boldog borzongást, ami a sötétben lakó egyszerre misztikus, vicces és esendő különös lényekkel együtt jár. Kisiskolás kortól egészen felnőttkorig pedig számomra nem
kérdés, hogy ezt a könyvet nem érdemes kihagyni.
Szirtes-Szabó Kata – prevenciós szakmai vezető, meseterapeuta, gyógypedagógus
Ha szeretnétek Dániel Andrással személyesen is találkozni, gyertek el hozzánk a Belvárosi Közösségi Térbe 2021. november 24-én, szerdán 17 órakor, és vegyetek részt ti is a közös beszélgetésen! Részletek itt.
Bejelentkezni nem kell, de 18 éves kortól védettségi igazolvány szükséges!