2015-ben végeztem az ELTE-TÓK óvodapedagógia szakán, majd az utolsó évtől párhuzamosan jártam a TF rekreációszervező- és egészségfejlesztő szakára, ahol 2016-ban diplomáztam. Eddigi pályafutásom során több helyen is dolgoztam. Többek között külföldön, ahol a kisebb gyerekek gondviselésével és nevelésével foglalkoztam, majd hazai terepen dolgoztam családi napköziben, állami óvodában. Utóbbi egy integráló óvoda, ahol sok új tapasztalatot szereztem a sajátos nevelési igényű gyerekekről. Ekkor kezdett el igazán foglalkoztatni, hogy szeretnék egy segítő szakmát találni.
A Segítő Kezek csapatához 2019. júniusában csatlakoztam, majd 2020-tól mostanáig gyermeknevelési szabadságon voltam.
A zene és a mozgás mindig is az életem része volt, már kisgyerekkorom óta tanulok zenét és sportolok. Zenész apával kötelezően választható volt, hogy zenét tanuljak. Több mint 10 évig zongoráztam, majd zeneiskolai keretek között játszottam zenés színdarabokban, évekig énekeltem kórusban. Felnőtté válásom során a zene szeretete az új hangszerek megismerésében (nyelvdob, kalimba, ukulele), annak tanulgatásában csúcsosodik ki. A zene egy olyan önkifejezési eszköz, ami által önmagunkat és másokat is könnyebb lehet megérteni. A zene szeretete, a zenei nyelv a gyerekeknek fontos kommunikációs eszközt jelenthet, és ha megkapják hozzá a megfelelő támogatást, segítségként is használhatják.
Gyermeknevelési szabadságom alatt több mozgásfejlesztő képzésen is részt vettem, mert hiszem, hogy egy testileg és lelkileg is egészséges gyermeknek a mozgás jó alapot ad. A mozgásfejlesztés egy olyan biztos kiindulópont egy gyermek életében, ami nagyban befolyásolja a gyermek későbbi tulajdonságait, képességeit, készségeit.