Tombol a nyár, a nyaralások, nyafogások, unatkozások, családi örömök, szúnyogok és grillezések időszaka, és persze még sok minden másé. Ahány ház, annyiféle nyár és nyári szünet létezik.
Ami talán mindenhol közös, hogy ez egy különleges időszaka az évnek, hosszabbak a nappalok, amikor picit lazulhat a napirend, több a jövés-menés, és a gyerekeket is új, változatos hatások érik.
A mostani cikkemben arról szeretnék irni nektek, miként segíthetjük a gyerekeinket abban, hogy minél mélyebben megéljék a nyár adta élményeket, legyen az a sok öröm egy strandon, vagy egy bánat amiatt, hogy vége a nyaralásnak, és közeledik újra a tanév.
Mi nemrég értünk haza az idei hosszabb nyaralásunkból, és idén éreztük azt, hogy ez egy igazi közös gyermekes nyaralás volt. Idénre össze tudtuk annyira hangolni a gyerekek napirendjét, hogy ebbe már sok minden beleférjen. Tavaly nyáron a kisebbik gyermekem még kétszer aludt, a nagy fixen egyszer, és a kettő időpont között nem volt átfedés, így a négyesben töltött idő is eléggé leredukálódott. Aki ehhez hasonló időszakban van, annak kitartást kívánok, nem a legkönnyebb periódus. Idén már teljesen más kihívásokkal szembesültünk, most hallgattuk meg először azokat a sírás kísérte mondatokat, mint „Nem akarok hazamenni, én mindig csak itt akarok maradni”, illetve szembeköszönt velünk az a jelenség, amikor szinte minden tárgyat, amihez kötődött a nyaralóban, haza akar vinni.
A következő gondolataim és ötleteim természetesen nem csak egy nyaralás kapcsán érvényesek, de azt hiszem, most aktuálisan sok családnál előfordulhatnak ehhez hasonló helyzetek.
Először is, ami talán a legfontosabb, szomorúnak lenni ér. Én is szomorú voltam, amikor közeledett a nyaralásunk vége, teljesen természetes, hogy egy közel 5 éves gyermek már meg tudja különböztetni érzelmileg az ilyen kiemelt időszakokat. Ezt el is mondtam neki: „Én is szomorú vagyok kisfiam, nagyon jó együtt itt lenni, örülök, hogy itt lehetünk.” Aztán meghallgattam, ahogy sír. Ehhez a mondathoz nem tettem hozzá semmi többet, nem akartam egyből jókedvre deríteni és arról beszélni, hogy milyen jó lesz otthon, várják a játékai stb. Erről is beszélgettünk később, de nem sokat. A hazamenetel miatti szomorúság megjelent még nyűgösségben, dacban, a testvérek közti veszekedések erősödésében, az étvágycsökkenésben is.
A nyaralás kezdetén mindenkinek lehetett egy-egy kívánsága, amit igyekeztünk teljesíteni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a vágyak a felnőttekre is vonatkoztak, és bár nem töltöttünk annyi időt a kortárs festménygalériában, mint az állatkertben, de képviseltük a saját igényeinket is (nyilván ésszerű keretek között). Minden nap a vacsoraasztalnál beszélgettünk arról, hogy aznap kinek mi volt a csúcspontja és a mélypontja, mi volt a legjobb élmény, és volt-e olyan, ami nehéz volt. Ehhez a vacsora elején együtt átismételtük, mik is történtek velünk aznap. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, nálunk rendszeresen úgy nézett ki ez a felsorolás, hogy strand, majd valamilyen étkezés, alvás és homokozás, de mégis segített az aznapra koncentrálni. Ha készültek aznap emlékezetes fényképek, azt is megnézegettük. Ezt a fajta naplezárást máskor is szoktuk gyakorolni, sokáig először én mondtam el a csúcspont – mélypontomat, de mostanra már érti, mit értünk ez alatt a kifejezés alatt, és ő is el tudja kezdeni az élménymegosztást.
A nyaralás vége előtt 2-3 nappal már emlegettük nekik, hogy hány nap van még hátra, amit itt töltünk. Itt van egy aprócska tippem, ami már tényleg nüansznak tűnhet, mégis más hangulatot adhat a lezárásnak. Mi azt a kifejezést használtuk, hogy hány napot töltünk MÉG ott, és nem pedig azt mondtuk, hogy „már csak 2 nap és megyünk haza”. Apróságnak tűnik, de mégis máshogy hangzik. Én úgy érzem, jobban segít a jelenben maradni, ha azt kommunikáljuk, még mennyi időt töltünk el valahol, és mivel tervezzük tölteni azt a maradék időt. Hasonlóan gondolom azt is, hogyan közelitjük majd a nyár végét. A nyár utolsó hetében készítek majd itthon egy visszaszámlálót, ahol egy kis figura lép majd minden nap egyet az ovi felé, ezzel is jelezve, hogy hamarosan vége a szünetnek, de még egy hét hátra van. Ugyanilyet használok a szülinapok és a nyaralás előtt is. Megkönnyíti az életem, mert nem kell naponta százszor válaszolnom arra a kérdésre, hogy „mikor lesz a szülinapom?”, „mikor indulunk nyaralni, vagy a papához?”, hiszen ő maga tudja számontartani a napokat A vizuális eszközök mindig nagyban segítik a gyerekeket, használjatok ti is minél több ilyen jellegű segítséget! Nyár végén biztosan tartunk majd egy nagy fényképnézegetős emlékezést is, összeszedve a mögöttünk álló időszak élményeit.
Általában minden helyzetben segítségül hívom a meséskönyveket is. A teljesség igénye nélkül felsorolnék pár olyan piciknek és ovisoknak szóló könyvet, ahol a főszereplő valahol épp nyaral, és szerepel benne olyan rész is, amikor ez a nyaralás, vagy épp a nyár maga véget ér.
Axel Scheffler: Pipp és Polli – Az új barát
A két jó barát strandolnak, és megismerkednek egy új szereplővel. De jaj, a csodás strandolós délután szomorúságba fullad, amikor egy sirály ellopja egyikük fagyiját. Egy újabb kedves történet egy nyári délutánon a barátságról, bánatról és kedvességről.
Czernák Eszter: Ne szaladj el Csigaház!
Panka és a tenger című könyvében Panka (akiről több nagyon bájos kötet is szól) a tengerpartra utazik a szüleivel, ahol sok kaland történik vele. Megtanul búvárszemüveggel lebegni, elvágja a lábát egy kagyló, kóstol újdonságokat, és bánatos lesz, amikor a tengerparti nyaralásnak vége szakad – ám a kreatív szülei átsegítik őt ezen is.
Vadadi Adrienn: Kicsimackó a nagymamánál, Kicsimackó a Balatonon
A sorozat bármelyik kötetét meleg szívvel ajánlom az ovis korosztálynak, Kicsimackó történeteihez nagyon könnyen lehet kapcsolódni. Bemutatják, milyen különleges is tud lenni a nagyszülők és unokák közötti kapcsolat, és természetesen a címből kitalálhatják azt is, milyen jó a Balatonon nyaralni.
Kiss Judit Ágnes: Babaróka vakációja
Babaróka történetei szintén a kedvenceim közé tartoznak. Őszinték, hitelesek, tele vannak emberi érzésekkel. Ebben a történetben Babarókáék nyaralásához egy barátjuk, Kiscica is csatlakozik, de Kiscicát sajnos bántja valami. A könyv szereplői mindent megtesznek, hogy ez a bánat minél könnyebben elviselhető legyen a számára, és sok öröme legyen a nyáron.
További szép, élménnyel és fagyival teli nyarat kívánok nektek!