Aktuális
Hozzászólás

„Amióta a mesemondó csoport tagja vagyok, egész más szemmel, szívvel olvasom a meséket!”

Nagyné Szederkényi Évával beszélgettünk arról, hogyan került a szenior mesemondó csoportba, miért fontos neki, hogy meséljen, mennyiben változott a hozzáállása a mesékhez, és melyek voltak a kedvenc olvasmányai gyerekként.

Hogyan és mikor találkozott először a lehetőséggel, hogy a Belvárosban szenior mesemondó csoporthoz lehet csatlakozni?

A Belváros újságban volt egy hirdetés ami kíváncsivá tett. Ez kb. 2 és fél éve volt, az első alkalmak még az Aranytízben voltak.

Miért volt fontos az Ön számára, hogy családoknak meséljen?

Őszintén szólva a jelentkezéskor még nem is tudtam pontosan, hogy miről is lesz szó. Azóta is úgy tapasztalom, hogy kevesen tudják, hogy a családi mesedélután egyszer van egy hónapban, azonban mi szeniorok hetente találkozunk. Ezeken az alkalmakon beszéljük meg a következő mesedélután programját, kiválasztjuk a mesét, és a hozzá kapcsolódó mondókákat, énekeket, játékot és kézműveskedést.
Az eltelt 2 év alatt szereztünk némi gyakorlatot, egyre könnyebben megy összeállítani a foglalkozás menetét. Így marad bőven idő jóízű beszélgetésekre, tapasztalatcserére, alkalomadtán mesemondásra is.

Volt gyerekkorában kedvenc meséje, mesekönyve?

Az én gyerekkoromban jóval kevesebb és színesebb mesekönyv volt, mint manapság. Egyik kedvencem volt egy válogatás a világirodalom legszebb meséiből: A hollókirály és más mesék. Ezeket már magam olvastam. Kisebb koromból egy verses, színes képes könyv volt: Panni és babái.

Volt-e olyan mese, amit itt ismert meg és amely igazán megszólította?

Általában a népmesék, a magyar népmesék, de különösen a különböző népek meséi. Talán egy karácsonyi mese volt leginkább a szívemhez szóló: Panov apó karácsonya. Azt elmondanám, hogy amióta a mesemondó csoport tagja vagyok, egész más szemmel, szívvel olvasom a meséket, és persze sokkal többet is olvasok mesét.

Volt-e olyan mesemondós alkalom, történet, a foglalkozásokon gyerekek által mondott dolog, amely igazán emlékezetes maradt az Ön számára?

Konkrét eset, bemondás nem jut eszembe. De nagy élmény mesemondás közben látni az érdeklődő gyerekarcokat, és nem csak a gyerekarcokat, hanem a felnőttekét is! Látni, ahogy örömmel kapcsolódnak be a mondókákba, énekekbe, és örömmel kézműveskednek, alkotnak valamit saját kezűleg.

Nagyon köszönjük, hogy megosztotta velünk mese élményeit és nagyon boldog ünnepeket és mesékkel teli új évet kívánunk!

Januártól szeretettel várjuk az érdeklődőket Szenior mesemondó csoportunkba!
Jelentkezni a következő elérhetőségeken lehet: szirtes.kata@segitokezek.com vagy Poich Magdolna (+36 30 727 7893).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.