Aktuális, Szakmai cikkek
Hozzászólás

Gondolatok a szobatisztaságról – 1. rész

A szobatisztaságra nevelés a legtöbbünk számára egy kérdéseket felvető időszak. De valóban
kell nevelnünk, vagy elég csak megfigyelni, résen lenni és segíteni a folyamatot? Melyik is ez
az időszak pontosan? Melyik gyerek tekinthető szobatisztának? Hogyan támogathatjuk, hogy
az legyen? – Varga Bettina írása.

Mi is az a szobatisztaság?

A szobatisztaság egy érési folyamat eredménye. Ennek eléréséhez különböző nyelvi, motoros,
szenzoros, neurológiai és társas készségek szükségesek. Elengedhetetlen a fiziológiai érettség
(tud járni, ülni, fel,-és levetkőzni), a külső visszacsatolás (megérti és teljesíti az utasításokat)
és a belső visszacsatolás (önállóság, motiváció, a gondviselőkkel való azonosulás
vágya). Hogy ismerhetjük mindezeket fel?

Mik lehetnek a szobatisztaságra utaló jelek?

  • hosszabb időn keresztül száraz marad a pelusa
  • ugyanabban a napszakban kakil
  • zavarja és kéri, hogy cseréljük ki a pisis/kakis pelust
  • ő akarja levenni pelust
  • pelenka helyett bugyit kér tőlünk
  • képes alapvető utasításokat követni
  • észleli, hogy pisil, kakil, ezt jelzi is
  • érdeklődik a vécézés iránt, utánoz minket
  • tudja tartani a vizeletet, amíg a biliig/vécéig ér

Mikor?

Erre a kutatások sem adnak egyértelmű választ. Korszakonként és kultúránként változó
véleményeket olvashatunk. Jelen, nyugati álláspont szerint (érési elmélet) általában 2-3 éves
korra jut el a gyerek idegrendszere arra a szintre, hogy saját akaratából képes irányítani
záróizmait, érzékeli, jelzi, ugyanakkor vissza is tudja tartani az ingert, amíg szükséges. A
szobatisztaság 4-5 éves kor körüli tartóssá válása tekinthető általánosnak.

Ki tekinthető szobatisztának?

A szobatisztaságnak különböző szakaszai vannak. Normális, ha nappalra már szobatisztává
válik, de éjszaka még nem az. Ha betegség vagy alvás során olykor bepisil, bekakil. Ha
valami megbolygatja a kis életét (költözés, testvér születése, trauma) és átmenetileg
visszaesik. A szobatisztaság akkor vehető teljesen kialakultnak, ha a gyerek önmagától képes
(nappal és éjszaka) az ürítési funkciói szabályozására. Ennek végső határát 5 éves kornál
húzzák meg, addig még elfogadható az olykor nedves pelus.

Figyeljünk gyermekünk jelzéseire, a velük kapcsolatos saját megérzéseinkre, legyünk résen és
legyünk türelmesek, így a gyerekünk azt a visszajelzést kapja tőlünk, hogy szükségletei fontosak és kielégülnek, a világ pedig egy számára biztonságos, jó hely. Következő cikkünkben a folyamatot segítő tippeket, tanácsokat osztunk meg veletek.

 Varga Bettina – Meseerdő Gyermekfelügyelet

This article is also available in English, in the translation of Emese Murin.
Click here to read it.

Fotó: Jeremiah Lawrence/Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.