A Szülőklubot az a gondolat hívta életre, hogy legyen egy olyan biztonságos és elfogadó közösség, ahol az anyák rendszeresen találkozhatnak, megoszthatják egymással érzéseiket, tapasztalataikat, kérdéseiket, dilemmáikat – ítélkezés, tanácsosztogatás vagy rivalizálás nélkül.

Az anyaság két oldala

A gyermeknevelés életünk egyik legnagyobb kihívása – ám az egyik legmagányosabb is lehet, ha nem találunk sorstársakat, akikkel megoszthatjuk az örömöket, nehézségeket, kérdéseket, kétségeket. A korunkra jellemző életforma miatt a családok gyakran elszigetelten, támogatói háló nélkül működnek, az anyák gyakran érzik magukat magányosnak, túlterheltnek, vagy épp bizonytalannak a szülői szerepükben. Szerencsére egyre több anya fedezi fel annak az erejét, milyen sokat adhat egy olyan közösség, ahol hasonló korú gyerekeket nevelő nők támogatják egymást tapasztalataik, érzéseik megosztásával.

Az anyaság sokszor érzelmi hullámvasút: a folyamatos készenlét, a felelősség, a társadalmi elvárások és a saját belső mércénk is könnyen nyomasztóvá válhat. Egy támogató közösség lehetőséget ad arra, hogy az anyák letegyék a terheiket, megosszák félelmeiket, frusztrációikat, vagy épp sikereiket.

Ez a fajta érzelmi megosztás csökkenti a stresszt és a szorongást, hiszen az anya megtapasztalja, hogy nincs egyedül a problémáival. A közösség segít abban, hogy az érzelmek feldolgozhatóvá váljanak, és a túlterheltség érzése csökkenjen. Ráadásul a kihangosított kérdések, még ha nem is találunk konkrét válaszokat a felvetett témákra, lehetőséget adnak az önkifejezésre, véleményformálásra, segítenek pontosítani az egyes helyzetekben vállalt szerepünket, működtetett mintáinkat.

Változatos témák

A gyermeknevelés nem csupán ösztön, hanem tanulási folyamat is. A Szülőklubban a résztvevők valós, életszagú tapasztalatokat osztanak meg egymással, így sokszor többet lehet tanulni egy ilyen alkalomból, mint egy könyvből vagy cikkből. A dackorszak, a testvérféltékenység, a szabadidő hasznos eltöltése, az iskolaválasztás, a „kütyü-kérdés”, a párkapcsolati változások mind olyan témák, amik mindannyiunkat érintenek, amikre nincsenek kész megoldásaink, ám egymásra támaszkodva, sikeres és kudarcos megküzdéseket is megosztva kikrisrályosodhatnak olyan válaszok, amik nyugvópontot hoznak a kérdésben.

Ez a közös bölcsesség csökkenti a szülői szorongást, és megerősíti az anyákat abban, hogy képesek jól reagálni a kihívásokra – a saját stílusukban. A szociális támogatás védőfaktorként működik a kimerültség és az izoláció ellen, az alkalmak során jó ismerősökké formálódnak az anyák, nyomon követik egymás helyzetének alakulását, visszatérnek a felvetett problémákra, támogató, együttérző légkört teremtve ezáltal, ahol figyelmet, törődést élhetnek át.

A közösség megtartó ereje

A Szülőklub egyik legnagyobb ereje az elfogadó légkörben rejlik. Az anyák itt nemcsak mint „szülők”, hanem mint nők, emberek vannak jelen – saját történeteikkel, örömeikkel, félelmeikkel. Egy ilyen térben az őszinteség, a sebezhetőség, a nevetés és a sírás is helyet kap. Csoportvezetőként is arra törekszünk, hogy ne „szakértői távolságtartással”, hanem anya- és nőtársként kapcsolódva legyünk jelen. A „tökéletes anya” elvárás nyomasztó terhét enyhíti, ahogy megismerjük egymás történeteit, kudarcait, nézőpontjait, megoldásait. Azt tapasztaljuk meg alkalomról alkalomra, hogy nincs „tuti módszer” egy helyzetre sem, több járható út létezik, ami felszabadítóan hat a szülői döntésekre, megélésekre.

Az anyaság nemcsak örömöket, hanem jelentős terheket is hozhat: szorongás, elvárásoknak való megfelelés, kiégés, önértékelési problémák. A Szülőklubban a rendszeres témafelvetés, a gondok felvállalása, megosztása egyfajta védőhálóként is hat: az érzelmi kifejezés, a kapcsolódás, az elfogadás és a megerősítés segít feldolgozni a megterhelő élethelyzeteket. Az, hogy van hova fordulni, van kinek elmondani, hogy „ma nem ment jól”, vagy „ezzel nem tudok mit kezdeni”, már önmagában gyógyító hatású.

A Szülőklub tehát nem csupán egy „beszélgetős klub”. Érzelmi és közösségi erőforrásként szolgál nemcsak az anyák részére – hanem rajtuk keresztül a gyermekeik, a párkapcsolatuk részére is.

Egy gyermek nevelése nemcsak a szülői képességeket, hanem az érzelmi és mentális rugalmasságunkat is próbára teszi. Ebben a folyamatban a közösség nem luxus, hanem szükséglet. A hasonló korú gyerekeket nevelő anyák közössége egy olyan biztonságos tér, ahol kérdezni, hibázni, nevetni és sírni is lehet – anélkül, hogy bárki ítélkezne felettünk. Mert a nehéz napokon nem az a legfontosabb, hogy mindent tökéletesen csináljunk – hanem az, hogy legyen valaki, aki meghallgat.