Öt napon át kalandoztak a 6-8 éves gyerekek Meseországban. Péntek délutánra gyakorlott utazók lettek, akik sárkányparipa hátán jártak ki-be Meseországba, ezáltal elnyerhették az igen megtisztelő Mesevándor címet. És hogy miről ismerszik meg egy mesevándor? Kiállta a szív, az ész és a bátorság próbáit, tudja, hol lakik a Tűzmadár, tud táltos paripát patkolni, és illendően köszönteni egy királynőt.

Öt napon át kalandoztak a 6-8 éves gyerekek Meseországban. Péntek délutánra gyakorlott utazók lettek, akik sárkányparipa hátán jártak ki-be Meseországba, ezáltal elnyerhették az igen megtisztelő Mesevándor címet. És hogy miről ismerszik meg egy mesevándor? Kiállta a szív, az ész és a bátorság próbáit, tudja, hol lakik a Tűzmadár, tud táltos paripát patkolni, és illendően köszönteni egy királynőt.

Hétfőtől péntekig Meseország számtalan lakóját megismerhettük. Találkoztunk boszorkányokkal, királyokkal és királynőkkel, sárkányokkal, törpékkel, táltos paripákkal.

Rögtön az első napon látszott, hogy a csapat teljes összhangban, békésen és vidáman tölti majd el a közös hetet. A gyerekek alig várták, hogy jöhessenek, régi barátságok éledtek fel, és újak szövődtek perceken belül. Volt, aki itt találkozott újra korábbi óvodai csoporttársával, és nosztalgiával emlegették fel az ötévesen átélt vicces élményeiket.

A tábor öt napján öt hosszú mesét hallgattunk meg, megismertük sok mesehős életét, bejártuk az útjukat. Ezután mindenki megformálhatta a saját hősét, elképzelte, merre jár, mit csinál, kikkel találkozik útja során. Sokat beszélgettünk, rengeteg rajz, több kis szobor készült, sőt, még egyedi pólók is!

Délutánra a gyerekek elfáradtak, volt, aki a finom ebéd után már nagyon vágyott egy kis alvásra, és volt, aki ellenkezett, nem szeretett volna az ágy közelébe sem menni. És végül… a behúzott függönyök, a kényelmes fekhely, a kedvenc kispárna, egy kedves népdal, az önkéntesek által olvasott mese, vagy a relaxáció tette meg a hatását? Valami miatt mégiscsak becsukódott a kis szemük, és Álomországban kalandoztak tovább. Délután az uzsonna után egy vidám játszóterezésre maradt időnk, mielőtt elköszöntünk egymástól.

A gyerekek minden nap szívesen maradtak volna még, fáradhatatlannak bizonyultak, kíváncsiságuk, kalandvágyunk kiapadhatatlan volt. Péntek délután meghívtuk a szülőket is egy közös játékra, majd ünnepélyes keretek között búcsúztattuk el az újdonsült mesevándorokat.

A hét folyamán segítségünkre volt négy önkéntes egyetemi hallgató is, akik közül volt, aki eddig nem szeretett volna gyerekekkel foglalkozni, ám eljött hozzánk kipróbálni magát. A hét utolsó napján azzal a bizonyossággal ment haza, hogy mégis gyerekek között van a helye. Mi már tudtuk azt, amit ő még nem, hogy a gyerekektől milyen sokat lehet kapni és tanulni. Hogy a gyerekek amennyire kifárasztanak a végtelen energiáikkal, annyira feltöltenek az őszinteségükkel, tisztaságukkal, jókedvükkel.

Alig várjuk, hogy egy év múlva újabb mesevándor-palántákkal találkozhassunk, addig is várunk mindenkit mesés programjainkra!

Szeretettel,
Éva és Kata