A régebbi generációk számára a mitológiák ismerete alapvető volt. A görög, északi és
egyiptomi mítoszokon nőttek fel dédapáink, nagyapáink és apáink, hiszen nem olyan-e a
görög istenek véget nem érő kavarása, mint a legjobb sorozat a Netflixen? Ezeket a
történeteket mesélték csajozás (bocsánat, udvarlás) közben a fiúk a lányoknak a csillagos ég
alatt, s véres mitológiai csatákkal riogatták a kisfiúkat és kislányokat a műveltebb szülők
elalvás előtt. – Szirtes-Szabó Kata ezúttal Thiago de Moraes Mítoszok atlasza című könyvét ajánlja.

Emlékszem, amikor kiskamasz voltam, hogyan találtam rá ezekre az istenekről, világok
teremtéséről, szerelemről, harcokról és kalandokról szóló történetekre, hogyan merültem el
világukban, amikor még semmit sem tudtam a később úgy szeretett fantasy műfajról. De miért
olyan fontos a mitológiák ismerete ennek a korosztálynak? Mit ad a gyermekkorból kinővő,
de kamasznak még alig nevezhető ifjoncoknak a hősök és istenek vad világa? A kamaszkor
egyik fő feladata önmagam meghatározása. Ki vagyok én, és mi a feladatom a világban? Ezt
kutatjuk, erre próbálunk rájönni, amikor már látjuk, hogy a mesék és a valóság kettéválnak, a
szüleink nem sebezhetetlen óriások és a világ bonyolultabb, mint kisgyermekként gondoltuk.

A mítoszok a világ megteremtéséről szólnak. Bár nem mesék már, mégis csodák történnek
bennük, s a főszereplők hősök, különleges emberek és istenségek. A mitológiák istenei pedig
esendőek, nem tökéletesek, ahogyan az őket megálmodó emberek sem azok, ahogy a
serdülőkorba lépő gyermek szemében önmaga és a felnőttek is esendővé lesznek. Mégis az
istenek világában szigorú szabályok vannak, a bűn elnyeri méltó büntetését, a gőg elbukik,
rend van. És épp erre a rendre, kiszámíthatóságra van szüksége a világ káoszában rendet
kereső kamasznak is. És persze kalandra, no meg némi nem túl explicit szexre, épp csak
annyira, hogy ne legyen visszataszító vagy direkt. Legális, nem felnőtt módon megjelenő
romantikára és vágyódásra, vérontásra és drámára.

Egyszóval a mítoszok tökéletes olvasmány lehetnek, ha mesét olvasni már ciki, a felnőtt könyvek pedig még nagyon unalmasak. A Mítoszok atlasza egy csodálatos könyv. A rajzai aprólékosan kidolgozottak, a figurák leginkább egyediek és roppant édesek. Tizenkét ismert és jobbára ismeretlen mitológiai világból láthatunk fantasztikus óriás duplaoldalas világábrázolásokat telis-tele cuki kis istenekkel és varázslatos lényekkel. Órákig el tudnám nézegetni a holdsarlón heverésző Szelénét, tengeri szekerén büszkén vágtató Mannannan Mac Lirt, az alvilágban fejjel lefelé nyelvét lógató Ammitot, vagy a láncai alól morcosan pislogó Fenrir farkast. A képekhez
vicces, könnyed stílusban írt rövid szövegek tartoznak, és a könyvben minden népcsoporthoz
elolvashatunk két rövid történetet is. A könyv értéke nem abban rejlik, hogy valóban mély
ismeretet nyújtana a tizenkét nép mítoszairól és hitvilágáról. Sokkal inkább kedvcsináló ez az
atlasz, arra való, hogy a böngésző gyerek (és felnőtt) kedvet kapjon ahhoz, hogy alaposabban
is utána járjon a nevek és rajzok mögött rejlő történeteknek. Igazi ínyencség, lapozgató
iskolásoknak és felnőtteknek, beszélgetések és további közös kutatások alapja, lehetőség a
felhőtlen szórakozásra és nevetésre.

Szirtes-Szabó Kata – prevenciós szakmai vezető, meseterapeuta, gyógypedagógus