Vannak olyan szavak, amikkel egyre többször találkozunk a gyermeknevelésről szóló cikkekben, mint a következetesség és a határszabás. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy mit gondolok a határszabásról, és hogy hogyan kapcsolódik az igazán jó határszabáshoz a szülők önismerete és mentális állapota.

Vége a nyárnak. Gyanítom, nem csak nekem vannak vegyes érzéseim ezzel a ténnyel kapcsolatban. Egyszerre érzem azt, hogy megkönnyebbültem, hiszen levesznek rólam egy terhet, így már csak egy gyerek egésznapos öröméért és napi hatszori etetéséért vagyok felelős, ám egyszerre gyászoltam is az együtt töltött különleges időt, vagy legalábbis annak egy részét.

A nyári szünet utolsó heteiben járunk, egészen hihetetlen. Azt hiszem, nagyon igaz az a mondás, hogy az órák és napok nagyon lassan, míg a hetek, hónapok és évek nagyon gyorsan tudnak telni. A pici fiam már másfél éves, a nagy pedig mindjárt 4. Néha, amikor rájuk nézek, még mindig őszintén el tudok csodálkozni, hogy igen, ők tényleg az én gyerekeim.