Kopp – kopp – kopp hallatszik az ablakpárkány esőzenéje. Borús, ködös a tél kezdete. Nehéz az ébredés, de a dupla adag anyapuszi azért segít. Hallgatjuk együtt a ritmust, kopogunk mi is, kezdődhet a készülődés. A jól ismert zajok, hangok mindenfelől, irányt mutatnak, ha nem is teljesen egyedüli készülődéshez.

Hoppá! Apu borotválkozik, azt érdemes nézni, vele lenni, fogat sikálni közben. A konyhából finom illatok csábítanak pár korty, pár falat elfogyasztására. Erről most inkább nem írok, nem ismételném magam. De annyit azért igen, hogy az ügyes önállósági tettek dicsérete hatalmas, egész napra, életre elegendő büszkeség. A közös reggeli, az álmos mondatok, vagy inkább szavak, amik olyankor összekötnek minket az álomország és a valóság között, és erősítik a kis örökmozgókban az együttlét örömét.

Gyors ernyő és maszkkeresés. Itt az orrom, itt a szám, a többieké elbújt! Vigyázunk egymásra! Aztán irány az ovi, suli, integetés és egy kis kíváncsiság is. Vajon én mikor leszek olyan nagy, hogy egyedül bemenjek játszani, tanulni a sok-sok gyerek közé. Ugye ez sokszor elhangzik! Mennyi megbeszélni való csodás dolog.

Aztán ketten Anyuval. Csak rám figyel, hozzám beszél, és közben pakol, főz, és még csuda érdekes dolgokat is csinál. Egyedül! Hűha! Na, azt én is megpróbálhatnám! Gondolja a legkisebb.

Mostanában ritkán megyünk boltba, piacra, óvatosak vagyunk. Előre összeírjuk a vásárolni valókat és inkább egyedül, gyorsan elintézzük, aztán otthon jön az alapos fertőtlenítés. De a kosár kipakolása, megvizsgálása, szortírozása már közös móka lehet. Mindnek más a színe, az illata, a formája és a súlya is. Mennyi minden izgalmas, érdekes felfedezni való dolog. Adjuk csak a kezükbe a krumplit, répát és mindenféle jót. Nem baj, ha piszkos lesz a keze a kíváncsiskodónak. Majd a szappan szépen megoldja ezt a gondot… Hopp! Elgurult egy alma! Éppen úgy, mint a labda. Na, ez igazán érdekes Kipróbáljuk, aztán szépen megtörölgetjük, és a helyére rakjuk! Az étel nem játék!
Pakolunk tovább! Az egyiket felrakjuk, picit nyújtózni kell hozzá, a másikat le, már guggolunk is, mellé teszünk, bele, előre, hátra és máris megtanultunk, begyakoroltunk fogalmakat a téri helyzetek terén. Nagyon hasznos tudás, ami majd az iskolában is nagyon sokat ér.

És ha már téri helyzetek, akkor kezdődhet is a játék. Pici memória fejlesztés, szókincs bővítés
Mi volt a kosárban? Picit segíthetünk is. Tudod, kerek volt, gurult, piros volt, illatos… Hová tettük? De nicsak, egy – két termény elbújt, érdemes lesz megkeresni. Hol lehet? Kúszni a szék alatt, hogy elérje örökmozgónk, hú, de szűk volt a hely nyújtózkodni, akár lábujjhegyre is állni, mert a polcon is elbújt valami. Mászni is kell, mert valami kincset csak így lehet elérni. hiába az asztal alá került! És megint az alatt, fölött, mellett, előtt, mögött fogalmakat gyakoroltuk, gondolkoztunk, játszottunk .

Már egész pici korban érdemes megvizsgálni a terményeket. Egy pici répát, káposzta levelét, illatos mandarint… Persze nekik először alaposan megtisztítjuk, de később már megtapasztalhatja az aprónép hogy vannak dolgok amik piszkosak, nem vehetjük a szánkba bármennyire is csábító, csak ha megmostuk, és a kezünket is tisztára sikáltuk.
Nagyobb gyermekeknek már a reklámújság kínálatát is felhasználhatjuk. Megkereshetjük benne az almát, karfiolt és sok mindenféle finomságot. Lehet kivágni, és közösen kartonra ragasztani kettőt, kettőt, és máris kész a párosító játék, vagy lottó játék, vagy memori.
Na jó, a ragasztás közben kicsit maszatos lesz minden körülöttünk, de megéri! Majd szépen közösen letakarítjuk…

Nagyon vidám, beszélgetős, mozgolódós rendrakást és közös játékot kívánok:
Kárpáti Kati
gyógypedagógus

This article is also available in English, in the translation of Emese Murin.
Click here to read it.