Ahogyan nőnek a gyerekeim, gyakran próbálok visszaemlékezni arra, milyen volt olyan idősnek lenni, amilyenek ők éppen. Nektek milyen volt 12 évesnek lenni? Amennyire én emlékszem, nekem épp olyan, mint 43 évesnek, csak talán több volt a kínos szituáció, amibe legtöbbször hirtelen természetemmel és meggondolatlan szavaimmal sodortam magam. De a szeretet, a félelem, a kétségek, szorongások, az öröm, a bánat és a szerelem pont ugyanilyen volt akkor is. -Szirtes-Szabó Kata ezúttal Anna Woltz Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot? című könyvét ajánlja.

Aino Havukainen – Sami Toivonen: Tatu és Patu észbontó mesekönyve az eheti KönyvKuckó új szereplője. Mi, könyvmolyok a szülővé válás egyik legnagyobb pozitívumaként azt éljük meg, hogy megoszthatjuk gyermekeinkkel kedvenc olvasmányainkat. Még járni sem tudnak az ártatlan kisdedek, de már azt tervezgetjük, hogyan fogunk Hobbitot, Winnetout vagy Szíriusz kapitányt olvasni nekik.

Szerintetek milyen egy jó szülő? Sokféle lehet, nem? Én a magam részéről, ha gyerek lennék, olyan családban szeretnék nevelkedni, ahol a szüleim tele vannak szeretettel, és azt ki is mutatják.

Ezen a héten egy kiskamasz könyvet választottam nektek, amit én is nagy lelkesedéssel olvastam végig, szóval ajánlom nagy gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt.