Ezen a héten egy kiskamasz könyvet választottam nektek, amit én is nagy lelkesedéssel olvastam végig, szóval ajánlom nagy gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt.
A Találj ki! sok szempontból különleges könyvnek számít. Azt hiszem, én még nem olvastam olyan regényt, amit ilyen sokan írtak. Ezt a kötetet nyolc igen neves és tehetséges kortárs író (Dávid Ádám – Finy Petra – Gévai Csilla – Kertész Erzsi – Majoros Nóra – Mészöly Ágnes – Miklya Anna – Nyulász Péter) alkotta meg teljes összhangban, s bár nekem még a fejem is belefájdul a gondolatba, hogy ezt miként lehet kivitelezni, ők igen jó színvonalon oldották meg a feladatot.

A történet nyolc tizenéves gyerekről szól, akik egy unalmas osztálykiránduláson egyedül maradnak éjszakára egy ódon kastélyban egy kevéssé szimpatikus gondnok felügyelete alatt. Minden fejezetet más-más gyerek szemszögéből láthatunk, s mivel a gyerekek hangját különböző írók adják, jól felismerhetően más mindegyiknek a stílusa, személyisége. Engem felnőttként lekötött a fejezetenként történő szempontváltás és a gyerekek kapcsolódásainak változása, a kis közösség formálódása. Természetesen felnőtt szemmel a karakter ábrázolások kicsit sematikusak voltak (a kocka, a sportos, az agyas, a fura, a szépfiú és a népszerű lány stb.), de jól érezhető volt az az írói törekvés, hogy a könyv végére mindenki legalább kicsit megszerethető legyen, és túlléphessünk a sztereotípiákon. Maga a történetszövés, azon kívül, hogy nagy hangsúlyt helyez a karakterekre, egyszerre vicces, rejtélyes és elgondolkodtató. Lehetne picit mélyebb, picibb több lélektanilag, kicsit kidolgozottabb a befejezése, és azt se bánnám, ha legalább egy valóban szimpatikus felnőtt akadna benne, de az biztos, hogy a szabadulószobára hajazó cselekmény végig izgalmas tud maradni, és arra ösztönöz, hogy újabb és újabb fejezeteket faljunk fel belőle.

És hogy miért is jó mindez egy 10-14 éves gyereknek? Ez a könyv a kiskamaszok nyelvén beszél. A szóhasználat nem túlzó, nyelvileg igényesen követi a jelenlegi kiskamasz stílust. A könyv olvastatja magát, tehát a nem olyan rutinos gyermek is jó eséllyel a végére fog jutni. Jó a humora, lehet rajta nagyokat nevetni. Az izgalmas cselekményen kívül a szereplők személyiségéről is szól, s a könyvet olvasó fiatal akaratlanul is elgondolkodik rajta, kihez hasonlít ő maga leginkább, és kihez az ismerősei, ezáltal segít a kamaszkor legnagyobb feladatában: önmagam definiálásában. A szempontváltások miatt az egyes szereplők egymás tükrében is megjelennek, ezért választ ad arra a feszítő kamasz-kérdésre is, hogy milyen vagyok én mások szemében. Ugyanakkor a történet felnőttfejjel talán picit didaktikus mondanivalója, hogy csakis együtt lehet jól boldogulni, és egy jó csapatban mindenkinek – a legfurcsább embernek is – helye van, individualista korunkban nagyon fontos tudás, amit érdemes sokszor és sokféleképpen elmondani gyermekeinknek.

Tizenkét éves tesztolvasónk (Luca, a lányom) szerint ez egy nagyon jó könyv, amit érdemes mindenkinek elolvasnia, mert nagyon vicces és izgalmas, tele váratlan fordulatokkal. A szereplőváltások pedig nagyon klasszak! Ajánljuk sok szeretettel!
Felnőtt, gyerekirodalomban jártas olvasóknak extra kihívás lehet megtippelni, melyik szereplőt melyik író alkotta meg, szigorúan anélkül, hogy a megoldást kilesnénk az utolsó oldalról!

Szirtes-Szabó Kata könyvajánlóját olvashattátok!