Fejlesztő játék, fejlesztő torna, fejlesztőház, okosító akármi… Manapság bármi, amit gyerekek számára kínálnak, a fejlesztő jelzőt kapja a sokat tapasztalt marketingesektől. Ebben az írásomban azt szeretném bemutatni nektek, miért tartom szakemberként és anyaként is kuriózumnak a Belvárosi Közösségi Tér Ficánkoló csoportjait, ahol az én tapasztalataim és meglátásaim szerint pontosan az történik a gyerekekkel (és az anyukákkal), amire az idegrendszerüknek szüksége van.
A kisfiam már elmúlt fél éves, amikor a Covid első hulláma után újranyitott a Belvárosi Közösségi Tér, és személyesen is el tudtunk oda látogatni. Eleinte a Ringatókat és a Ficánkoló foglalkozásokat céloztuk meg. Nem tudom, hány (ezres nagyságrendű) fejlődési anamnézist vettem fel életemben szülőkkel, de a fejemben van az összes kérdés, amely egy gyermek fejlődésmenetét kíséri végig a születésétől fogva. Mikor fordult meg? Kúszott? Mászott? Szabályosan? Meddig? Kimaradt valami? Mindenki, aki gyermeket nevelt, ismeri ezeket a szakaszokat, és mivel egyre több helyről tudunk manapság tájékozódni, a szülők nagy része azzal is tisztában van, hogy mennyire fontos követnünk és figyelnünk a gyermekünk fejlődését a hónapok, évek során. De vajon mikor kell tényleg szakember segítségét kérni? A Ficánkoló csoportokon abban is kaphattok segítséget, hol tart a babátok, és van-e szüksége bármilyen fejlesztésre, és ha igen, hova érdemes fordulni.
Az interneten rengeteg információ elérhető, ezek közül sok sajnos megtévesztő. Vannak mérföldkövek, amit egy egészséges babának el kell érnie, de a skála nagyon széles, éppen ezért fontos, hogy egyénileg nézzük a babákat és az ő történetüket. Közhelyesen hangzik, de nagy igazság: minden baba más. Az én kisfiam mozgásfejlődése például nagyon ráérősen alakult, nem siette el a dolgokat, már épp elkezdtem mindig izgulni, amikor valamilyen újabb szakaszba lépett. A bizonytalanság és aggódás az anyaság velejárója, függetlenül attól, hogy az anya szakember-e vagy sem. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kellene-e vinnem a kisfiamat fejlesztésre bárhova? Felelőtlen vagyok, ha ezt nem teszem meg? Türelmetlen vagyok, ha túl korán elviszem, vagy esetleg ilyenkor azt tapasztalja meg, hogy nem vagyok vele elégedett? Valójában nekem kellene elvégeznem a fejlesztést? Az én lustaságomról szól, ha máshol, mással akarom ezt elvégeztetni? (NEM!)
Ezen, és ehhez hasonló gondolatok terhétől szabadított meg engem/minket a Ficánkoló foglalkozás, és az ott kapott szakemberi támogatás.
Amikor először találkoztam Kárpáti Katival, lenyűgözött a szaktudása, a kedvessége, és a szerénysége. Korábban szakmai vezetőként kevés időm maradt, de ha lehetőségem volt, bementem egy-egy foglalkozásra, mert mindig tudtam újat tanulni. Később, a kisfiam fejlődésével kapcsolatban számos kérdésem volt, hiszen természetesen mindent szerettem volna a számára legjobb módon csinálni. Ezért először egy egyéni tanácsadásra jelentkeztünk be Katihoz, ahol csak a kicsivel foglakozott. Utána ahogy lehetőségünk engedte, mentünk a számára megfelelő csoportba. Minden alkalommal úgy jöttem el, hogy azt éreztem, ma is tanultam újat, valami „egyszerű, de nagyszerűt”.
Ilyen az is többek között, hogy Kati minden mozgásformához egy-egy mondókát köt, így a nagy fitnesz labdán való hintázáshoz, ugráláshoz, és ez ismétlődik hétről-hétre. Itthon a kisfiam már úgy kéri a Bilibo-ban való forgást, hogy „gyere anya, mondjuk a Bilibo-ban a lassan forog a kereket”. A nagylabdás ugráláshoz saját mondókáink vannak, de ezek is mindig ismétlődnek, úgy, ahogy a Ficánkolón tanultuk. Kati tanácsára szereztünk be itthonra mindenféle típusú (puha, kemény, kicsi, nagy, rücskös, csengős) labdát, amelyek óriási kedvencekké váltak. A karácsony előtt publikált játékajánlómban igyekeztem képviselni azt a szemléletet, hogy vannak eszközök, amik hasznosak az otthoni készletben, pl. egy Bilibo, varázspalló, babzsákok. Ugyanakkor van, amit egy egészséges fejlődésmenetű gyermeknél felesleges otthonra megvenni – helyette menjetek a természetbe, vagy játszótérre. Ha valami nagyon megtetszett a teremben, megkérdeztem Katitól, hogy szerinte van-e értelme ezt megvenni otthonra, és mindig őszinte választ kaptam.
A mozgásfejlődés nagyon fontos dolog, de még fontosabb a babánkat saját magához mérni, figyelni őt, tapasztalni hagyni, és ha szükséges, segítséget kérni. Ezt mind megtanulhatjátok és megtapasztalhatjátok a Ficánkol foglalkozásokon, melyre itt tudtok bejelentkezni.
Anyának lenni örökös bizonytalanság.