Apáknak az apaságról apák által írt könyveket olvasni nőként kicsit leskelődés, nem? Mit gondolnak ŐK, mit éreznek, mi zajlik bennük? Az anyasággal, annak alakulásával, kihívásaival komoly szakirodalom foglalkozik, de az apaság sokkal kevésbé feltárt, kicsit szürke zóna. Viszont az is biztos, hogy ami közérthető irodalom megjelenik a témában, az szereti humorral megközelíteni a kérdést, mintha egy férfi nem mondhatná ki teljes komolysággal: „Apává válni nehéz. Mondja már meg valaki, mi az, ami velem történik, és hogyan igazodjak ki rajta!” – Szirtes-Szabó Kata ajánlója Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról című könyvéről.

Mintha ciki lenne komoly apás irodalmat olvasni, hiszen egy igazi férfiember csak akkor vesz a kezébe ilyen könyvet, ha lehet rajta jókat nevetni, és lazán azt mondani a haveroknak: ezt olvasd el, én halálra röhögtem magam rajta! Mint amikor anyukám lekvárba rejtette a gyógyszert gyerekkoromban.

Fredrik Backman nevét biztosan sokan ismerik – én mondjuk nem tudtam ki ő, de amikor rákerestem, a könyvei azonnal ismerősek voltak a könyvesboltok polcairól. A svéd író 2012-ben Az ember, akit Ovénak hívtak című könyvével debütált, ami azonnal meg is hozta neki a világsikert, azóta magyarul nyolc másik könyve jelent meg, és komoly rajongótábora van. Könyveire jellemző a humor és a mély gondolatok ötvözése.

Az Amit a fiamnak tudnia kell a világról kisméretű könyvecske, egy délután alatt elolvasható, és tényleg nagyon vicces. Kisebb elmélkedések és humoros szösszenetek, epizódok gyűjteménye ez, ami, ha felszínesen nézzük, szól a pelenkázásról, a fociról, az IKEÁ-ról, a gyerekvállalással járó felesleges cuccokról, a férfiasságról, repülőterekről, az autó feltalálásáról, egy műanyag zsiráfról, a cukorfogyasztásról, az evésről, az együttesalapításról, a pankrációról és a masszív bénázásról. Aztán ha picit jobban megnézzük, a lekvár alatt sok minden lapul még. Mert ez a könyv a gyanútlan, nevetésre vágyó férfiaknak szánt felszín alatt valójában a megfelelésről, a szorongásokról, a maximalizmusról, a félelmekről, a változó elvárásokról, a kimerültségről, a barátságról, a szerelemről, a szeretetről, az élet szépségéről, a féltésről és a döntésekről is szól. Ahogyan ezt mind felsoroltam, rá is csodálkoztam, hogy ezek épp ugyanazok a témák, amikkel azok a könyvek foglalkoznak, amik az anyává válás nehézségeiben próbálnak segítséget nyújtani. Lehet, hogy ez azért van, mert a nők és a férfiak alapvetően nagyon hasonló problémákkal küzdenek abból adódóan, hogy mind emberek vagyunk. Mindenesetre a könyv épp ettől lesz szerintem jó: attól, hogy kimondja, férfiként is lehet elbizonytalanodni, érzelmeket megfogalmazni. Az apákkal szembeni elvárások rengeteget változtak az elmúlt 40 évben, az információk bár elérhetőbbek, egymásnak ellentmondóak, az elvárások óriásiak. („Istenem, miért nem gugliztam meg?” – teszi fel generációnk jellemző kérdését Backman.) Ez a könyv pedig amellett, hogy mélyen ironikus, fergetegesen vicces és tele van olyan popkulturális utalásokkal, amikből a férjem sokkal többet ért, mint én, bátor, őszinte és érzelmes is.

Bennem persze még mindig ott van a kérdés: mi történne, ha olyan könyvek is megjelennének, amelyek lekvár nélkül próbálnák beadni a gyógyszert? Lenne kereslet olyanokra is, amelyek őszintén, viccelődés nélkül írják le férfiaktól férfiaknak, hogy apává válni igenis nehéz? Addig is, amíg ez eldől, olvassátok el az Amit a fiamnak tudnia kell a világról-t, egyrészt, mert nagyon jókat lehet rajta nevetni, másrészt mert megható és szép. Férfi tesztcsoportunk szerint is érdemes!

„Én csak annyit mondok, hogy senki sem adott használati utasítást a szülőséghez
Az ember ráköp a szalvétára.
Aztán letörli a gyerek arcát a szalvétával.
Nem köpünk egyenesen a gyerekre.
Én kérek elnézést.”

Szirtes-Szabó Kata – prevenciós vezető, meseterapeuta, gyógypedagógus