A tökéletes anya tisztán tartja ízlésesen és kreatívan berendezett otthonát, friss és egészséges ételeket tesz gyermekei elé. Türelmes szeretettel neveli rakoncátlan csemetéit, hangját nem emeli fel, szelíden meggyőzi őket és támogatja a fejlődésüket. Segít nekik a tanulásban, és önállóságra szoktatja őket, jó példával jár elöl az egészséges és környezettudatos életmód terén. Zenével, művészettel, mókával és kacagással veszi körül őket, megóvja a digitális világ kísértéseitől, képernyő helyett mesét mond és énekel, a nehezebb időszakokat humorral vészeli át. Érezzük ugye, hogy ez kivitelezhetetlen? – Szirtes-Szabó Kata írása.

Mi lenne, ha választanánk ebből a gyönyörű felsorolásból hármat, és örülnénk neki, hogy azt sikerült megvalósítani, a többit meg legalább részlegesen elengednénk? Én például mindig szerettem volna Bartos Erika módon kreatív anyuka lenni (egyik kezemmel ruhát varrok, a másikkal galériát tervezek), de alkatilag képtelen vagyok rá. Kreatív képességeim már a karácsonyi dekoráció kivitelezésénél gellert kapnak, és az iskolai teremdíszítésekből sem csupán az idő hiányában vonom ki magam szép csendesen. Viszont talán épp ezért, imádom azokat a könyveket, amik rengeteg színes képpel buzdítanak a kreatív alkotásra. Megveszem őket, és soha, semmit sem készítek belőlük, viszont sóhajtozva lapozgatom időről időre. Ti is így vagytok ezzel?

Kollár Barbara Alkoss szabadon! című könyve azonnal megszólított gyönyörű képeivel, intenzív színeivel, ráadásul rögtön két olyan szót is használt a borítón, ami vörös lámpaként villogott előttem: alkotás és kreativitás. A könyvben elmélyedve rá kellett jönnöm, hogy mindazt megtestesíti a kreatív könyvek piacán, amitől kis kanapékrumpliként is azonnal fel akarok pattanni, és nekivágni az alkotásnak. A képek és a szöveg igazi napsütötte vakációs hangulatot teremtenek, szinte érzem a nyári mező és vízpart illatát, amitől elönt a nosztalgia és a gyermekkor utáni vágy.

Nézzük csak, mik is voltak az én hívószavaim:

1. Hagyjuk a gyereket kibontakozni és megélni a saját kreativitását. 
   Nem baj, ha mást csinál, mint amit kitaláltam, örüljünk annak, amit az adott körülmények között a kapott, talált, összeszedett alapanyagokból varázsol. A szabad alkotás az, ami igazán elősegíti a fejlődést. Nem a produktum magas színvonala a lényeg, hanem a közben megélt öröm.
2. A könyv, és az általa bemutatott módszer egyik alappillére a „kosz-káosz-katarzis” folyamata. Márpedig már Vekerdy Tamás is megmondta, hogy nem is boldog gyerek az, aki naponta legalább egyszer nem koszolja össze magát jó alaposan. Szenzoros terapeutaként vallom, hogy az egészséges fejlődéshez hozzá tartozik minden olyan tevékenység, ahol nem kell arra ügyelni, hogy a gyerek tiszta maradjon.
3. A természet részeként a természetben alkotni, ezen keresztül tapasztalni és felhasználni a talált kincseket. Éppúgy, mint a gyerekek, én is imádok gyűjtögetni, míg otthont mindent el nem lepnek a botok, csigaházak, kavicsok és madártollak. Ez a könyv pedig legalizálja a gyűjtőmókus életszemléletemet.
4. Újrahasznosítás, a kidobásra szánt anyagok megmentése és kreatív felhasználása. Zöldnek lenni, és a gyerekeimet is zöldnek nevelni remek érzés, majdnem mintha én magam mentenék ki egy koalababát a bozóttűzből. Ha ezt megtehetem azzal, hogy nem dobom ki a vécépapír gurigát, hanem készítek belőle valamit, tehát még jól is érzem magam közben, az különösen nagy öröm.

A szerző a könyv első ötven oldalán arról mesél, hogy mit tart fontosnak az alkotómunkában, mire érdemes helyezni a hangsúlyt, hogyan támogathatjuk a gyerekeket. A szemlélet ismertetése közben rengeteg olyan gondolatot fogalmaz meg, amelyek leginkább gyógypedagógusok szájából szoktak elhangzani, így szakmai szemmel igen meggyőzőnek találtam. Itt kapunk a szerzőtől javasolt eszközlistát is, korcsoportra lebontva. A következő 150 oldalban ötleteket mutat be, szintén korosztályi megjelöléssel, amelyeket megvalósíthatunk, vagy amelyekből kiindulva saját alkotásokat hozhatunk létre. Ezek között vannak egyszerűbbek és nehezebbek is, de egyik sem ördögtől elrugaszkodott, sőt, kifejezetten megvalósíthatóak.

Egyszóval amellett, hogy az Alkoss szabadon! gyönyörű kivitelezése miatt egyfajta csokitorta a szemnek, tartalmában gyógypedagógus szemmel megalapozott, szülő szemmel pedig lelkesítő, remek alap lehet a tavaszi, nyári családi kikapcsolódáshoz. Az pedig legyen egy következő cikk témája, hogy végül készítettünk-e belőle valamit a nyár végéig.

Szirtes-Szabó Kata – prevenciós szakmai vezető
meseterapeuta, gyógypedagógus