Milyen nagy a csend! Nem hallom Anyát, és jó régen nézett be a szobába is. Mit csinálhat? Talán
rosszban sántikál. Hoppá! A konyhában van! Mennyi minden van ott! A kosárban a sok zöldség, gyümölcs. Már ismerem őket! És a pulton sok-sok színes zacskó. Mennyi minden! Na azok vajon mik lehetnek?
Szívesen megvizsgálna mindent a kis örökmozgónk, de Anya szigorú. Előbb irány a fürdőszoba és a jó alapos szappanos kézmosás. Konyhában csak így lehet! Hogy is kell? Előbb a víz, aztán elzárjuk, majd a szappant simogatjuk, dédelgetjük a kezünkben, hopp, kicsúszott, ez nagyon vicces! Jó alaposan, körbe, körbe, karikába mossuk a kezünket még az ujjainkat és a csuklónkat is megdörgöljük. Na végre, jöhet a víz megint. Hú de hideg! Kicsit igazít rajta Anya és már langyosodik. Hogy történhetett!

Ez nagyon érdekes, majd mindenképpen meg kell beszélnünk Apával. Ehhez biztosan ő ért jobban. De még nem szaladhat az aprónép, hiszen várja a törölköző is! Jó alaposan, szárazra töröljük a kezünket, és máris irány a konyha. Záporoznak a miértek, csak győzzünk felelni rá. Alaposan megvizsgáljuk a lisztet, a cukrot, a rizst, az olajat, meg a többit is, ami épp elől van. Szabad megfogni a zacskókat, az üvegeket. Az egyik puha, a  másik kemény, az egyik nehéz a másik könnyű, és nicsak, az olaj pedig folydogál az üvegben. Csak óvatosan! Szabad picit belenyúlni az ujjacskáknak ugye!? Nagyon különös, hogy mind másféle. A liszt
szálldogál, a cukor ragacsos, a rizs nagyon kemény, és az íze, brrrr… így nem finom.

De most sietni kell, hogy elkészüljön a vacsora, majd máskor! Mondja Anya. És már elő is vett sok-sok krumplit. Egyik kisebb, másik nagyobb és mind nagyon kemény, sötét színű. Anya meghámozza! Milyen szép világos lett. Vízbe dobhatjuk és a sok kis apró ujjacska már moshatja is tisztára. Aztán egyenként adogatva Anya éles késsel, óvatosan felvágja apróra és ismét visszakerülnek a vízbe. De jó móka. Meg kell keresni az egész szemeket és lehet adogatni Anyának. Közben pedig mennyi mindent tanultunk. Mozognak, ügyesednek az apró ujjacskák, egyre finomabb mozgásra képes. De erősödik a figyelem, az észlelés képessége is.
Ha van hely rá, akár egy kicsi fiók is elég, akkor berendezhetünk egy pici babakonyhát is és lehet
közösen főzni a finomságokat. Nagyon szeretnek segíteni, közösen tenni – venni Anyával, Apával.

És amíg fő az étel gyorsan és közösen rendet rakunk a konyhában. Kicsink adogatja a dolgokat. A
lisztes dobozt, a sót, a szitát, a fedőt, kanalat és még ki tudja mi mindent. Ezt ide tesszük, azt oda! Szép rend lett újra. Talán máskor megpróbálhatjuk a gyerekszobában a játékokat is így, ügyesen elpakolni. Anya, Apa biztosan segít!
Ha a képeskönyveknek van állandó helye, az apróbb játékoknak külön-külön gyűjtődoboza, a
nagyobbacska játékoknak is juthat hely a polcon, akkor hamar megszokják a gyerekek is, hogy
elpakoljanak. Keresgélni sem kell sokat, ha épp szükség van rá, hiszen hamar megtanulják mindennek a helyét, a nevét és tudják hol laknak a kisautók, hol a kockák, a labdák és a babák, plüssök is hamar megtalálhatók, ha jut nekik egy közös kiskosár.

Milyen jó szépen, rendbe tudni a játékokat. Ezekkel az apró lépésekkel, próbálkozásokkal elindul a kis örökmozgó apróságunk egy hosszú, örömteli úton, ami talán elsőre kicsit meglepőnek hangzik, de a megfigyelő, rendszerező, logikus gondolkodáshoz vezet.

Nagyon boldog és kitartó próbálkozást kívánok!
Kárpáti Kati
gyógypedagógus

Olvassátok el Kárpáti Katalin előző cikkét is, Otthon anyával – hogyan segíthetjük gyermekünk fejlődését mi magunk címmel!

This article is also available in English, in the translation of Emese Murin.
Click here to read it.