Amikor kisgyermekünk megszületik, boldog és óvó tekintettel figyeljük fejlődését: elámulunk, hogyan fordul, kúszik-mászik, figyel a hangokra, mosolyog ránk. Amikor járni tanul újra és újra fölkel, felnőtteket megszégyenítő elszántsággal sajátítja el a kétlábon járás csodáját. Ha ügyetlen is ezekben, lassú, vagy egy-két fejlődési állomás kimaradt, annyian és annyiszor megnyugtattak minket: majd kinövi! – Majkó Erzsébet utazó gyógypedagógus hasznos tanácsai, játékai következnek.

Ahogyan telnek az évek, néha szorongva, és a hétköznapi rohanásban dühösen érezzük: valami még mindig más. Talán mégsem nőtte ki a kezdeti nehézségeket? A gyerek esetlen, suta; ha fut, összeakadnak a lábai, a felé dobott labdát is nehezen kapja el. A ceruzát sem veszi elő szívesen, mert vagy szakad a papír keze nyomán, vagy nem is látszik az a vonal. Apróbb tárgyakkal is ügyetlen, gombok, cipzárok, cipőfűző használatáról nem is beszélve – az öltözködés gyakran fullad elkeseredett, dühös sírásba.

Hogyan segíthetnénk gyermekünknek ebben a nehéz helyzetben? Legyünk türelemmel, és apró trükkökkel, játékokkal otthon is fejleszthetjük ügyességét – és ezáltal egész idegrendszerét.

Elsőként is: ne féljünk a játszótértől!

Legjobb fejlesztő játék a hinta és a mérleghinta – bátorítsuk, hogy használja azokat. Hagyjuk had’ egyensúlyozzon, járjon a mérleghintán!

Ha van egy füves domb a közelben – engedjük, hogy guruljon le rajta! Ha fél, mutassuk meg neki, milyen jó móka! Nemsokára tavaszodik: vegyük elő a kismotorokat, futóbicikliket, rollerokat!

Otthoni ötletek

Persze ha rossz az idő, és kénytelenek vagyunk otthon maradni, akkor is sok játékot kitalálhatunk.
Utánozzunk állatokat: hogyan csúszik a kígyó, oldalaz négykézláb a rák, totyog a kacsa, ugrál a béka, cammog a medve.

Minden kisgyermek imádja a lufit: dobáljunk egymásnak, dobjunk vele célba! Ez bizony felnőttként is nehéz lehet, de legalább látja a velünk játszó kisgyerek, hogy ez nem szegi kedvünket, sőt, nagyokat nevethetünk együtt.

A tükörjátékkal is érdemes kísérleteznünk: érintsük meg egyik testrészünket és utánoztassuk le a mozdulatot gyermekünkkel, billentsük oldalra a fejünket, rázzuk a lábunkat, integessünk.

Szereljünk függeszkedőt az ajtófélfára! Hagyjuk, hogy bátran kapaszkodjon, erősítse karjait, hátát, próbálgassa az erejét.

Készíthetünk akadálypályát a lakáson belül is: plüssöket használva bójaként – máris kész a szlalompálya! Megkerülheti gyermekünk tyúklépésben, óriáslépésben. Nehezítésképpen aztán akár pároslábbal ugrálva, fél lábon ugrálva, nyusziügetésben, pókjárásban is.

A Hamupipőke játékot nem csak a kislányok élvezhetik: tojástartóból, csipeszből és különböző színű babokból kiváló elfoglaltság válik: a tojástartó mélyedéseibe a csipesszel próbálja gyermekünk különválogatni a babokat.Hagyjuk, hogy egyik edényből a másikba öntse a terméseket, apróbb gyöngyöket!

Dugjunk el különböző tárgyakat egy nagy pléd alá – gyermekünk próbálja a tapintásból kitalálni, mit fogott meg.

Jó ötlet, ha biztosítunk számára olyan dolgokat, amiket szabadon és bármikor cipzárazhat, gombolhat, pattentolhat – lehet ez hátizsák, pénztárca, babaruha, mert így észrevétlenül begyakorolja azokat a mozgásokat, amelyekre az öltözködésnél szüksége van.

Mindezek mellett azonban fontos, hogy a legnagyobb szeretettel és türelemmel bátorítsuk a mindennapokban. Dicsérjük sokat! Adjunk neki lehetőséget, hogy új mozgásformákat próbáljon ki. Meglehet, hogy ilyenkor csalódottságot, dühöt él át, de ezeket a negatív élményeket is meg kell tapasztalnia, és azt is, hogy hogyan tudja legyőzni saját korlátait.

Amennyiben úgy érezzük, nem tudunk otthoni feladatokkal segíteni gyermekünk nehézségein, ne féljünk szakember segítségét igénybe venni. Ma már számos mozgásterápia, TSMT, Ayres terápia, Alapozó terápia könnyen elérhető a fővárosban.

A Belvárosi Közösségi Tér is több mozgásfejlesztő foglalkozással segíti az V. kerületi szülőket, úgy mint a Bagoly csoport, Ficánkoló, Mozgásfejlesztő csoport és a Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT).