Itt az ősz, és vele érkezett a szép, színes, tarka világ! Már nincs rekkenő meleg, lehet nagyokat sétálni, kirándulni és közben közösen felfedezni a minket körülölelő világot. Lehetséges, hogy a túra során csak rövid távot sikerül bejárni, mert útközben sok az érdekes megfigyelni, megbeszélgetni való dolog. Ezek a boldogságos, közös családi élmények rendkívül fontosak gyermekünk számára, hiszen a családi kötelék erősödésén túl, hozzásegíthetjük ahhoz is, hogy érdeklődő, tudásszomjjal bíró gyermekké, felnőtté váljon. Kárpáti Katalin gyógypedagógus írása.

Fejlődésünk érdekében fontos, hogy már egészen kicsi korban sikeresen megtanuljunk figyelni, információkat gyűjteni, és elraktározni, hogy azok összegződjenek, hasznosuljanak és később biztonsággal előhívhatóak legyenek. Ennek a „tanulásnak” minden kisgyermek örömmel eleget is tesz, hiszen bennük él, velük született, az ösztönös kíváncsiság, a felfedezni vágyás szándéka. Nekünk csupán lehetőséget kell teremtenünk, időt és figyelmet kell biztosítanunk számukra. Gondoljunk csak bele, hogy milyen elmélyülten, hosszasan képes a kisbaba akár egy kicsi elpottyant morzsát is vizsgálgatni a szőnyegen.

Milyen jól teszi! Mi történik ilyenkor? A morzsa látványa felkelti érdeklődését, összpontosítja figyelmét, mozgásra készteti, közelebb kúszik, mászik, majd kezét, ujjait használva tapintja, vizsgálgatja azt, sőt ha nem vagyunk eléggé szemfülesek, akkor bizony szájába is venné, megízlelné a pici morzsát. Mennyiféle információ az aprócska tárgyról! Nem érti, miért vesszük el tőle a zsákmányát, miért nem szabad azt megkóstolni, hiszen olyan érdekes és ki tudja milyen csodás ízű dolog! Talán el is szomorodik kicsit, de semmi baj, mert rögvest vigasztalódik és talál magának újabb felfedezni valót! Sőt! Tiltásunk is tudássá alakul számára, elraktározódik, és – igaz jóval később –ügyesen felhasználódik.

Kirándulásunk során például figyeljünk meg közösen egy gesztenyefát. Mi mindenre is alkalmas az a kisgyermek fejlődése szempontjából? Lehet körülötte bújócskát, fogócskát játszani, ágára felkapaszkodva lengedezni, hintázni, a fatörzs rücskös kérgéhez alkalmazkodva, erőt kifejtve sok-sok tapasztalatot szerezni önmagunkról, környezetünkről. Ezek a tevékenységek segítik a gyermek mozgásának ügyesedését, egyensúlyi helyzetének fejlődését. A játék közben lehetőség van megfigyelni a fa ágának hajladozását a súly vagy a szél hatására, a fatörzs szilárdságát, a levelek formáját, tapintását, színének változását, a termés burkának szúrósságát, a gesztenye gömbölyűségét, simaságát, nagyságát is. Mi történik eközben? Fejlődik a figyelem, az észlelés az érzékelés. És még mindig nincs vége! Mennyiségi élményekről, téri helyzetekről is szerezhet magának információkat a gyermek. Hiszen a fán fent, magasan sok termés van, az nem érhető el, alatta, lent már találhatunk gesztenyét, amit könnyű felszedni, de vannak alacsony ágak is, amikről le lehet szakítani a termést. A gyűjtés során az üres vödör megtelik, a könnyű már nehézzé válik, a kevésből sok lesz. Megtöltheti a zsebét is, ami már kipúposodik, aztán a másikat is, ami laposból szintén púpossá válik. A játék közben a különbözőségek, azonosságok felismerésére, tapasztalására kap lehetőséget gyermekünk.

Az erdőben rengeteg a látni, hallani, ízlelni, tapintani, szimatolni való: az apró bogarak,  pillangók, madarak megfigyelése, a madárcsicsergés, a levelek zizegése. A száradó avar zörög, beleugorva megtapasztalható puhasága. A virágok, gombák illata, a faágak közül előbukkanó nap fénye, árnyéka, melege, vagy a magasra nyúló fák látványa, a ritkuló lombok között fellelhető madárfészek mind, mind megbeszélni való, érzékszerveink által megfigyelhető, megtapasztalható csodás világ. Hozzá a farönkön vagy a fűben elfogyasztott családi, közös uzsonna hatalmas élmény gyermeknek, felnőttnek egyaránt.