Brrrr! Trrrr! Már megint csörög az óra, kezdődik egy újabb nap, újabb kalandok, megismerni való dolgok várnak ránk! De jó lesz! Kárpáti Katalin írása.

Már félálomban is meglepetés! Eső kopog vajon az ablakon és kíván jó reggelt, vagy a nap sugarai csiklandozzák majd az arcunkat, esetleg a legizgalmasabb, a szél zörgeti a redőnyt? Minden reggel más, csak az ébresztő puszik, simogatások állandóak, és talán lehet még egy kicsit sutyorogni is, vagy alvást mímelni, hogy tovább tartson az ölelés, az ismerős, jó illatok szimatolása. Mennyivel könnyebb kikászálódni a meleg ágyból,és kezdeni a reggeli ismerős, megszokott és épp ezért biztonságot adó tevékenységeket!

Nagy büszkeség számára, ha már önállóan intézi kicsink a toalett használatát, – (na jó egy kis segítség még elkél) – és máris irány a fürdőszoba, ahol a langyos víz vár ránk, hogy megmossuk a kezünket, szépen körbe – körbe karikába, hogy mindenhol szép tiszta legyen, majd jöhet a jó hideg víz, hogy felfrissítse az arcunkat. Majd jön a puha, meleg törölköző, ami jól átmelegít.

„Látjátok, már önállóan tudom csinálni!”

Na jó! Lehet, hogy fel kell törölni utána a kiloccsanó vizet, de a csillogó szemecskék látványa rögvest feledteti a bosszúságot!

Aztán máris jöhet az oly sokat vitatott reggeli. Sokszor szülőként magunkat is fegyelmezni kell, de néhány falat, pár korty ital és már nem üres a pici gyomor. Ki tudja – később, nagyobb korában – mikor kerül bele étel, ital a nap során!  Ha megszokja a reggelit, akkor később is megmarad a szokás és nincs korgó gyomor, rossz közérzet, ájuldozás. Legfontosabb mégis, hogy együtt vagyunk, körbeüljük néhány percig az asztalt, egymásra figyelünk és megbeszéljük a ránk váró dolgokat vagy éppen az éjszakai álmokat. Megnyugtató, biztonságot adó, egész napra kiható örömforrás és tényleg csak néhány perces elfoglaltság.

Irány újból a fürdőszoba! Fogmosás vár ránk, a „nemszeretem” része a reggelnek, de nagyon-nagyon fontos rész, hiszen a fogaink védelme, épsége most indul, és itt dől el! Később sajnos már nincs visszaút! Ez is szokássá válik, és ahogy pici korban tettük, úgy lesz természetes nagyobbként is.

Jó móka segíteni a beágyazásnál. Ütögetni, rázogatni a párnát, hajtogatni – na jó, inkább csak fontoskodva a lepedőt, takarót! És máris hipp-hopp rend lett a szobában.

Újabb önállósági próba következik. Az öltözködés! Igen! Ekkor már sietni szoktunk és elnézőbbek vagyunk, reggel kijár egy kicsi segítség! De csak akkor! Mert az oviban nem jó dolog utolsónak lenni, nem jó dolog, ha nógatnak minket, vagy ne adj ég még segíteni is kell, miközben a játszótársak már egyedül is megbirkóznak a nadrágszárak, a pulóverujjak útvesztőjével, sőt büszkén és boldogan beszélgetnek, játszódnak várakozás közben. De jó lenne közöttük lenni!  Majd délután és este gyakorolunk, határozzák el a kicsik! Adjunk nekik időt erre is! Akkor majd sikerül egyedül felhúzni még a zoknikat és a pulóvert is, sőt, az ujjak sem csúszkálnak majd felfelé, mert egyből eszébe jut a kis igyekvőnek, hogy az ujjacskákkal meg kell fogni a végét és úgy bújni a kardigánba, kabátba. Megvan a cipő is, épp csak néha „kacsaláb”:)

Elkészültünk!

Irány az utca, ahol annyi minden megfigyelni, megbeszélgetni való dolog van, aztán egy újabb öltözködés és már várja is a kicsiket a játszószoba, a játszótér! A siker, a beszélgetős, egymásra figyelős reggel után bizony sokkal jobban esik minden játék, tanulás vagy munka.

Nézzük végig, hogy a fejlődés szempontjából mi minden alakul egy rövidke reggeli készülődés közben:

Fejlődik a figyelem, az észlelés már félálomban is, hiszen hallgatódzunk a külső zajokra, zörejekre. Megkülönböztetjük azokat. Aztán végig az összes tevékenység során figyelünk, hogy sikerüljön a kéz vagy arcmosás, a törölközés, és a fogmosáskor se maradjon ki egy fogacska sem. Figyelünk egymásra és az utcán is megfigyelünk, megbeszélünk ezer apró dolgot.

Kialakulnak az egészséges és kulturált étkezési szokások, és azok is elkísérnek minket felnőtt korunkig.

Fejlődik a gondolkodás, mikor különbözőségeket, azonosságokat fedezhetünk fel a víz hőmérsékleténél, a beágyazásnál, az öltözködésnél, sőt a kérdéseinkre kapott válaszok is ide sorolódnak.

Figyelünk egymásra nemcsak reggelizés közben, hiszen olyan érdekeseket mondanak a többiek! Máris erősödik a családi egység, a szocializáció, a kommunikáció. Megtanulunk egymásra figyelni, meghallgatni a másikat, megfogalmazni a magunk gondolatait úgy, hogy mindenki pontosan megértse azt. Nem kell mást csinálni, csak figyelni Anyura, Apura, hogyan is mondja, hogyan is csinálja!

Fejlődik az emlékezet és a sorrendiség, az ismétlődő, önálló gyakorlások által. Milyen jó is lesz az, amikor másféle dolgokat kell tanulni.

Fejlődik a kézügyesség is, a csippentések, mozgatások, simogatások, ilyen – olyan méretű tárgyak használata által.

Fejlődik a feladattudat, feladattartás képessége is. Na, erre is bőven szükség lesz!

Fejlődik az érzelem, kialakul gyermekünkben a magabiztos, önálló személyiség a biztonságos családi készülődés során!

Minket utánoznak, minket követnek, a mi érzelmeinkkel azonosulnak!

Mindenkinek nagyon sok jóleső reggeli készülődést kívánok:
Kárpáti Katalin