Idén második alkalommal várta a Tűzmadár Mesetábor az V. kerületi gyereket a Segítő Kezek az Aktív Évekért Közhasznú Nonprofit Kft. (Belvárosi Közösségi Tér) szervezésében. A záró eseményen kolléganőnkkel, Huszár Anikó pszichológussal, a tábor egyik vezetőjével beszélgettünk az elmúlt hét eseményeiről és a tábor kulisszatitkairól.

Szirtes-Szabó Kata meseterapeuta, pszichopedagógussal együtt tartottátok ezt a tábort. Mióta dolgoztok együtt? Miért éppen a tűzmadár nevet választottátok?

4 éve dolgozunk együtt és vezetünk csoportokat, illetve tábort, a Belvárosi Közösségi Tér keretein belül immár második alkalommal. Szerencsénk, hogy nem csak kollégák, hanem barátok is vagyunk. A Tűzmadár egy fontos motívum a népmesékben, a belső erőt, teremtést szimbolizálja, ezért esett erre a választás. A madaraknak, repülő mágikus lényeknek mindig valamilyen különleges szerep jut a népmesékben, erre szerettünk volna ráerősíteni.

Tavaly volt az első alkalommal Tűzmadár mesetábor a kerületben a Belvárosi Közösségi Tér szervezésében, Belváros-Lipótváros önkormányzatának támogatásával. Idén már két turnust indítottatok. Változtattatok valamit a tavalyi tematikához képest? Voltak visszatérő gyerekek vagy teljesen új csapattal dolgoztatok együtt?

Az első turnust 6-7, a második turnust 5-6 éveseknek hirdettük. Az alaptematika mindkét turnusban ugyanaz: meséket hallgatunk, írunk s játszunk el. Az első turnusban voltak visszatérő gyermekek, de a második turnusban minden gyermek először vesz részt ebben a táborban.

 

Milyen mesehősökké váltak a gyerekek a táborokban?

A gyerekek fantáziája még a sok vizuális tartalom ellenére is határtalan. Voltak állatok, szuperhősök, felnőttek, gyerekek a választott hősök között.

Hogyan néz ki egy nap a táborban?

Minden reggel ugyanúgy indul. Köszöntjük egymást, elmondunk egy mondókát, és egy mozgásos éneklős játékot játszunk. Ennek a korosztálynak nagyon fontosak a rítusok, a rendszerek. Ez ad számukra biztonságot. A délelőtt folyamán van egy alkotó-fejlesztő mesefoglalkozás, amikor közösen elutazunk meseországba. Ott a gyerekek találkoznak valamilyen különleges meseországbeli lakóval, akivel együtt játszanak, s aki mesél nekik egy mesét. A játékoknak mindig szoros kapcsolata van az adott mesével. A mesejáték után a gyerekek a saját meséjükkel foglalkoznak, megteremtik a hőst, akit útjára indítanak. A nap közepén egy kézműves foglalkozás is zajlik, amikor az aznapi mese fő eseményével dolgoznak, például gyurmából megformázzák az ellenséget, vagy megfestik a hőst. A napot 3 étkezés tagolja, amit a gyerekek együtt fogyasztanak el. Az ebéd után mindig van csendes pihenő, majd pedig újabb játékos program következik, ahol a gyerekek tovább szövik a meséjüket. A nap végét időjárástól függően a szabad levegőn töltjük.

Miben segíti a tábor a gyerekeket és miben a szülőket? Milyen „hamuban sült pogácsával”  térhetnek haza a kisebbek és a nagyobbak?

Szeretnénk minden foglalkozásunkkal felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerekek számára mennyire fontos a minőségi idő a családjukkal. Sok szülő tanácstalan például abban, hogy milyen korosztálynak milyen mesét érdemes mesélni, hova lehet az esti rutinon kívül beilleszteni a mesélést a napban. Mi mindig nagyon szívesen beszélgetünk a szülőkkel ezekről a kérdésekről. A tábor a gyerekek számára is egy minőségi időtöltés. Használják és színesítik fantáziájukat, gondolkodnak a mesékben elhangzott hősök cselekedeteiről, kezükkel alkotnak valamit. A tábori tematikába igyekszünk minden olyan tevékenységformát belevinni amiről gyógypedagógusként és pszichológusként azt gondoljuk, hozzájárul a személyiségfejlődéshez. Az egy hetet közösségben töltik, ahol alapszabály, hogy figyelünk egymásra, ez néha nagyon nehéz, de törekszünk arra, hogy a hét végére már ez is egyre gördülékenyebben menjen.

Nagyon tetszett, hogy a végén teljes családokat bevontátok a három utolsó mesehősi feladat teljesítésébe. Mesélnél erről egy kicsit bővebben…

Sok olyan táborról vagy szakkörről hallottam, ahol a gyerekek a program végén előadnak valamit, s a szülők pedig nézőkként vannak jelen. Ennek is megvan a varázsa, de mi ebben a táborban fontosabbnak tartottuk, hogy a családoknak legyen egy újabb közös élményük együtt. Ezért is kértük a táborban részt vevő családokat, hogy mindenképpen legyenek jelen az ünnepségen, hisz az fontos részét képezi a hét lezárásának. Ezek nagyon egyszerű próbák voltak, de úgy láttam, hogy sokat adtak a családoknak. A kedvencem ezek közül az a próbatétel volt, amikor a családtagoknak el kell mondaniuk egymásról, hogy ki mitől hős az ő családjukban. A rohanó világban néha elfelejtünk pozitív megerősítéseket adni egymásnak. A szülők a gyermekeiknek igyekeznek, de az egymás felé irányuló pozitív megerősítésekre sokkal kevesebb energia jut, annak ellenére, hogy ilyen apróságok nagy mértékben hozzájárulhatnak a házastársi elégedettséghez. Mesei keretek között így erre volt lehetőség, s nagyon örültünk nekik, hogy a felnőttek éltek is ezzel, s a családtagok egymás füle hallatára mondtak egymásról fontos, pozitív dolgokat, hiszen ezzel is jó példát mutatnak a gyerekekhez.

Mi a szerepe ennek a közösen megtanult mondókának: „Én meghallgatlak téged, ti figyeltek rám, mi vigyázunk egymásra”, amit a szülők és a gyerekek a végén együtt is elmondtak?

Minden reggelünket ezzel a mondókával nyitottuk meg. Ebben benne vannak az alapszabályok, amelyek nem csak a táborban, hanem az életben is érvényesek, vagyis érvényesnek kéne lenniük. A szabályok nagyon fontos részei a gyerekek életének, így a felnőttnek van mire hivatkoznia, s tud keretet és ezzel biztonságot adni a gyermeknek.

A gyerekek saját meséjükkel távozhattak az ünnepségről? Hogyan születtek meg ezek a történetek?

Minden nap tovább és tovább szőttük a történeteket, s az önkéntes segítőink ezeket leírták. Csütörtökre minden gyermek befejezte saját történetét, s mi aznap este mesekönyv formátumúvá varázsoltuk őket. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeket a meséket 100%-ban a gyerekek írják, mi csak kísérjük és támogatjuk őket ebben a folyamatban, de nem befolyásoljuk a mesék tartalmát.

Az hogy a gyerekek mennyi mindent tanultak és mennyi minden szabadult fel bennük a tábor során, az érezhető volt a zárónapon. Te mit viszel magaddal ebből a táborból?

Töretlenül hiszek a fejlődésben és a nyitottságban. Minden csoportomtól tanulok valamit, hol az elfogadásról, hol a megküzdésről, hol a saját határaimról. Ebben a táborban az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor Tündérkirálynőnek öltöztem, s a próbatételek között odajött hozzám az egyik kislány és azt mondta: „Hoztam neked varázskövet, belerakom a hajadba. Királynőként biztos nincsen sok bajod, de ha mégis úgy lenne, ez a kő majd megvéd.”

Köszönjük!

Szeretettel várunk mindenkit a Belvárosi Közösségi Tér programjaira, illetve októbertől több új foglalkozás is indul különböző korosztályok és családok számára, amelyről hamarosan bővebben is írunk majd!