Minden embernek más jut eszébe, ha arról kérdezik, milyen szokások, hagyományok voltak a gyerekkoruk mindennapjaiban. Van akinek eszébe jut egy altatódal, van akinek a közös reggelik, van akinek a hétvégi vasárnapi ebédek jelentették ezeket a mindig megjelenő, közös élményeket. Nem véletlen, hogy ezekre a dolgokra felnőttként is emlékszünk, hiszen ezek a szokások adtak egyfajta stabilitást az életünkben.
A gyerekek számára az egyik legfontosabb dolog, hogy az életük kiszámítható legyen. Legyenek biztos pontok, amik keretezik a napokat, amik kevés kivétellel mindig ugyanúgy, és ugyanabban az időben történjenek. A mai rohanó világ sok esetben nehezíti ezeknek a szokásoknak, rítusoknak a fenntartását. A gyakori hosszú munkaórák, az estére nagyon elfáradt szülők számára külön kihívást jelent fenntartani ezeket a szokásokat. Sokat tud segíteni, ha a szülők fel tudják osztani ezeket a feladatokat és egyik este az egyikük felel az esti rituálékért, másik este pedig a másik, vagy az esti ágyba kerülés is különböző feladatrészekre van bontva a szülők között és így tehermentesítik egymást.
Az estéknek kiemelt szerepe van egy gyermek életében. Ekkor dolgozzák fel a nap eseményeit, nyugodnak meg s készülnek fel a pihentető – lehetőleg minél hosszabb – alvásra, amire a fejlődő idegrendszernek nagy szüksége van. Nem mindegy tehát, hogy az esti rituálék hogy néznek ki egy család életében. A gyermeknevelés bármely témájában nehéz konkrét dolgokat megfogalmazni, hiszen minden gyermek és minden család különböző, így amely praktika az egyik helyen könnyen megoldást jelenthet, az a másik esetben egyáltalán nem biztos, hogy beválik.
Gyermekekkel foglalkozó pszichológusként a szülő jelenlétét tartom az egyik legfontosabbnak: az esti közös étkezés (több családot ismerek, ahol bevált a minden nap adott, fix időpontban történő vacsorázás) utáni közös játék, fürdés és a fektetés.
A közös játék segít levezetni a napi feszültségeket és játékon keresztül a gyerekek könnyebben el is mondják mennyi minden történt velük aznap. A bármilyen eszközzel (ceruza, gyurma, festék, natúr agyag, ujjfesték stb.) készült spontán, közös alkotás élmény lehet a gyermek és a szülő számára. Nagy szerepe van az ilyen alkotások során a spontaneitásnak, tehát annak, hogy a gyermek szabadon dönthesse el, mit is szeretne készíteni, bármit, ami neki éppen jól esik.
A fürdés utáni következő eszköz a lenyugtatáshoz és az alvásra hangolódáshoz a meseolvasás, vagy meseírás. Óvódáskor közepéig a gyerekek nagyon szeretik az úgy nevezett „énmeséket”, amik róluk szólnak. A könyvesboltokban több olyan könyvet is kapni, ami óvodások mindennapjairól mesél, de ennél sokkal egyszerűbb megoldás, ha a szülő, akár egy bábot a kezére húzva elkezd egy történetet mondani a gyermeke napjáról. Általában óvodáskor közepétől, de van olyan gyermek, aki a végétől már igényli a komplexebb meséket. Egy külön cikkben foglalkozunk majd a mesékkel és a mesék hatásával, ezért most annyit tennék hozzá, hogy a gyerekeknek nagy szükségük lenne a népmesékre.
A mesehallgatás után szintén a család alakítja, hogyan vesznek búcsút egymástól. A gyerekek érzelmi fejlődésében fontos szerepe van az érintésnek, az ölelésnek és a jóéjtpuszinak. Az elalvás előtti pillanatokban erősíteni tudja a biztonságérzetet és a szülővel való kapcsolat érzelmi intezitását, ha a gyermek részesül valamilyen érintésben, ölelésben, a gondoskodást és a szeretetet kifejező testi kontaktusban.
Szerző: Huszár Anikó pszichológus