A fiatal szülők a gyermeküket várva, már előre tervezgetnek, hogy majd mit és hogyan…Vajon kire hasonlít majd, kitől mit örököl, hogyan neveljék, mire tanítsák, vajon mivé válik majd a kisember. A Ringató zenei nevelési módszer kidolgozójaként szeretném megmutatni a kisgyermekes családoknak mindazt a szépséget, ami a művészeti nevelésben rejlik.
Hiszem, hogy a zene eszközeivel, a közös énekléssel és játékkal a felnőtteknek és a gyermekeiknek is olyan élményeket tudunk nyújtani a foglalkozásaikon, amelyeket elvisznek magukkal, és az öröm a családban újjászületik, sokszorozódik.
Gyakran hallom az anyukáktól: „…én nem tudok énekelni, nem szól tisztán a hangom, mit tegyek?” Nos, mit is…? Mindenekelőtt el kell fogadni azt a tényt, hogy nem vagyunk egyformák, ki ebben, ki abban ügyesebb, és ez így van jól. Nem kell félni a saját hangunktól! Ha valakinek kedve van az énekléshez, és szívesen énekel a kisbabájának, tegye bátran, még akkor is, ha nem képzett, vagy nem annyira tisztán csengő a hangja. Az egyszerűbb, csak néhány hangon mozgó dallamocskákat mindenki el tudja énekelni. Az énekhanggal nem pusztán a zenét „közvetítjük”, hanem a kicsi gyermek számára egy magasabb szintű odafigyelést, az érzelmek intenzívebb átadását. A ének mindig akkor születik meg, csordul ki a dallam, amikor a szó már kevés. A dallam nélküli lüktető mondókákat, dajkarímeket is zeneként élik át a kicsik. Aki nagyon-nagyon borzong az énekléstől, mondogasson mondókákat, játsszon mondókás ölbéli játékokat a kisbabájával! Erős érzelmi kötődés alakul ki a játszó felnőtt és a kisgyermek között.
Ezekből a helyzetekből, az együtt töltött „minőségi időből” – mondják ezt ma idegenből átvett divatos kifejezéssel – a csak „rád figyelek” pillanatokból raktároz el a kisgyermek egy életre szóló lelki gazdagságot és biztonságot.
Mikor, hogyan a nap folyamán? Milyen tevékenységhez kapcsoljuk?
Amikor kedvünk van, amikor úgy látjuk, hogy a kicsi is kapható rá, amikor mindkettőnknek,
az egész családnak kedve van egy kis énekléshez. Játékkal, bábbal, képeskönyv nézegetése közben. Mindenki, a saját kedve szerint. Ki lehet alakítani szertartásokat is: altatódal, esti mese. Ami azonban fontos, hogy az elmélyülten játszó kisgyereket ne zavarjuk meg még énekszóval sem!
Tudom, az anyukák gyakran könnyítik azzal az öltöztetés, etetés, fürdetés nehezebb pillanatait, hogy valami énekkel, mondókával elterelik róla a kisgyerek figyelmét. Persze, ezt is lehet, olykor a célért mindent. Mégis szeretném elmondani, hogy a kisgyermeknevelők, óvónők képzésben azt tanítjuk, hogy gondozási feladatok közben nem énekelünk, nem mondókázunk, hanem csak beszélünk a kisgyerekhez. A zenei nevelés egyik célja ugyanis a figyelem felkeltése a hangok iránt, a dallamok, a zene lüktetése iránt, az esztétikai öröm átélése, az élménynyújtás. Ez a cél nem valósul meg, a kicsi lélekben a katarzis nem születik meg, ha úgy énekelünk, hogy közben a cipőfelhúzással bajlódunk, vagy éppen arról szeretnénk elterelni a kicsi figyelmét egy mondókával. No, de ez csak a „szakma”, az otthon mindig egy kicsit más, és néha tényleg sietni kell…
Milyen dalokat válasszunk?
Azt szoktuk mondani, sokszor Kodályt is idézve, hogy csak a legértékesebb zenei anyaggal szabad táplálni a gyerekeket. Bizony meg kell válogatni a dalokat, mondókákat! Értékekről, zenei tapasztalatról, ízlésről, ízlésformálásról kellene itt beszélni, ami messzire vezet, megérne egy újabb írást.
Fejlesztés, fejlődés?
Nem kérdés, hogy a művészeti nevelés az emberré nevelésnek elengedhetetlen eszköze. A foglalkozásaimon számomra – szóljon az gyerekeknek vagy felnőtteknek – mindig az élmény volt az egyik cél, talán a legfontosabb is. A Ringató elnevezésű zenei nevelési programunk, ahová három év alatti gyerekekkel érkeznek a szülők, szintén az élményszerűséget és a mintaadást tűzi ki célul. Nem a direkt fejlesztés az elsődleges, a fejlődés ezekben a helyzetekben amúgy is megtörténik. Tudjuk, hogy a zenei nevelés hatása áttevődik, működik az úgynevezett zenei transzfer, amely bizonyítottan a kisgyermek teljes személyiségére hat.
Jó fogás lenne ezzel a manapság nagyon divatos „fejlesztő szöveggel” csalogatni a szülőket. Nem tesszük… Eljönnek hozzánk, és aztán ott is ragadnak sokszor évekig.…és felnőttként így emlékszik a dalra: ezt az anyukámtól tanultam!
Aki bátortalan, bizonytalan az éneklésben, de vágyik rá vagy a kisgyermekének szeretne többet nyújtani a zenei nevelés területén, mit tegyen? Találjon egy közösséget, ahol oldott, elfogadó a légkör, ahol hétről hétre megszületik az közös éneklés és játék hatására az öröm. Ahol nem kell szorongani, hogy valami nem sikerül, ahol jól képzett foglalkozásvezetők segítik a felnőtteket az éneklésben.
Ha valaki ellátogat egy Ringatóra rádöbben arra, hogy mennyi szépség rejlik egy magyar népdalban vagy egy klasszikus gyerekdalban. Meg tudjuk tanulni együtt, a közös éneklésben fel lehet oldódni, megjön a kedv és a bátorság is. Az ölbéli játékok, mondókák sora pedig, amelyekkel a foglalkozásokon megismerkedünk, serkentik a játékosságot, építik a lelket, gyönyörködtetnek csakúgy, mint az együttes énekszó. Az apróságoknak nincsen feladatuk, csak megmerítkeznek a szépségben, és felcseperedve így emlegetik a dalokat: ezt az anyukámtól tanultam.
Szerző: dr. Gállné Gróh Ilona – a Ringató alapítója fotók: Fiskus Olga
www.ringato.hu
KÖNYVEK:
Ringató – Ölbéli Játékok, mondókák, dalok (CD-vel)
Ringató – Sárkányparipán vágtattam (CD-vel)
Ringató – Hatvan magyar népdal (CD-vel)
Ringató – mesék, A gazdi zenész (CD-vel)
Kacagtató
VIDEÓK: