Megkérdeztem egy szülőtársamat, hogy miről szeretne olvasni a következő írásomban. Így nyár közeledtével (bár ha kinézek az ablakomon, akkor úgy érzem, lassan karácsonyi zenéket kapcsolok) nagyon érdekelte, hogy mit is gondol a szakmai énem arról, hogy mennyi program optimális a gyerekek számára.

A mai világban a lehetőségek tárháza egészen elképesztő mértékű. Egy ötéves gyerek tanulhat robotikát, nyelvet, sakkot, ezerféle sportot, táncot. Ha szeretnénk, minden délutánra akad valami program, amitől a gyermek jobb, szebb, okosabb, tehetségesebb lesz, és ezek csak a hétköznapok. Nincs már olyan hétvége, amikor nem találunk délelőttre és délutánra is valamilyen tényleg jól hangzó elfoglaltságot. Nagyon könnyű elcsábulni, és tulajdonképpen minden szabad percünket különböző szervezett programokon eltölteni.
Ilyenkor a gyerekek is jól elvannak, nálunk például drasztikusan visszaesik a testvérféltékenységből fakadó (némi túlzással állandóan jelenlévő) konfliktusok száma, és mi is könnyebbnek érezzük a családi időtöltést. Én intéztem már online bevásárlást a Bábszínházból, miközben a gyermekem vígan nézte Mazsola kalandjait – és voltak is nehéz pillanataim, amikor utána kérdezett valamit az előadásról, és én nem tudtam rá válaszolni, mert gondolatban épp a spejz egyik polcára pakoltam…

Egy programokkal elhalmozott hétvége után, az esti nyugodt állapotban megkérdeztük a mindjárt ötévest, hogy érezte magát a hétvégén, mi volt neki a legjobb élménye. Csillogó szemmel vártuk a választ, tudva, hogy biztos nagyon nehéz lesz választani, hisz egész hétvégén elhalmoztuk jobbnál jobb élményekkel. Nos, az én lassan ötéves gyermekem a maga őszinteségével azt válaszolta, hogy ő úgy érezte, nem figyeltünk rá eleget, a testvérére többet figyelünk, és legyünk kedvesek ezen a holnapi naptól változtatni. Hozzáteszem gyorsan, hogy úgy hiszem, jelenleg nincs az a mennyiségű figyelem, ami neki elég lenne, de mégis mellbevágó volt azt hallani, hogy néha mennyivel egyszerűbben kellene gondolkozni, és kiülni két labdával (vagy ahány gyermekkel megyünk) egy rétre, és együtt labdázni. Semmi több.

Amikor régen óvodapszichológusként dolgoztam, és nagycsoportos gyermekek szüleinek tartottunk szülői értekezletet, akkor mindig ráerősítettünk arra, hogy a gyerekeknek az ovi/suli után a legnagyobb szükségük a szüleikre és az otthonukra van. A szüleik valódi, kapcsolódó figyelmére, ami nem egyenlő azzal, hogy a szülő közben telefont néz/nyomkod, vagy együtt nézi a gyermekkel a mesét. Hanem arra, hogy a szülő a gyermekével valóban rá- és odafigyelve játszik. Ha van is délutánonként fix elfoglaltság, az valami olyan dolog legyen, ahol a gyermek önfeledten élményt szerez, és nem célzottan tanul valamit, főleg óvodáskorban.

Persze a vacsora nem készül el magától, míg mi éppen kapcsolódva játszunk a gyermekünkkel, tehát nyilván ott a realitás, hogy nem lehet egész délután csak játszani (vagyis lehet, de nem célszerű). Itt is az arany középút a kulcs: megtalálni annak az egyensúlyát, hogy nem attól lesz egy gyermek boldogabb, ha minél több nagyon intenzív élményt kap, hanem attól, ha minél több valódi figyelmet kap a szüleitől. Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve is ezt hangsúlyozza.

Közeledik a nyári szünet, és egy szülő sem szeretné ősz hajjal kezdeni a tanévet. Összeírtam néhány fontos jótanácsot, mi az, amire érdemes figyelni:

• A gyermekünkre és saját magunkra is figyelve iktassunk be programmentes napokat, hétvégéket, amikor csak „vagyunk”. Mondjuk készítsünk otthon együtt házi fagyit, amit azután együtt megehetünk!
• Lehetőleg ne szervezzünk közvetlen egymás utáni nyaralásokat, amikor nincs köztes otthon töltött, nyugalmas idő!
• Lehetőség szerint szervezzünk külön felnőtt programokat, hogy az együtt töltött időben könnyebben tudjunk kapcsolódni!
• Semmiről nem marad le egy gyermek, ha óvodás korában még nem tud idegen nyelvet, nem tud sakkozni, vagy nem megy egyik táborból a másikba.
• Töltsünk minél több időt szabadon a természetben! Személyes tippem nyárra a solymári
• Paprikás-patak környéke, ami gyermekkel is könnyen járható, a patakban lehet pancsolni, és nincs kánikula, Budapestről tömegközlekedéssel is megközelíthető.
• Adjunk lehetőséget minél több szabad játékra és unatkozásra!
• Ha kertes házban élünk, szerezzünk be vagy barkácsoljunk sárkonyhát, ahol szabadon lehet sarazni és koszolni (a svéd nagyáruház virágládáiból tényleg könnyen össze lehet állítani egyet)
• Engedjük, hogy koszosak, vizesek legyenek!
• Olvasni tudó gyermekkel iktassunk be például ebéd utáni közös olvasási időt, amikor minden olvasni tudó családtag olvas, majd utána beszélgessünk arról, ki mit olvasott éppen! Alapítsunk családi könyvklubot, tűzzünk ki egy-egy nyári olvasási célt! A jó példa ragadós.
• Tervezzük meg együtt a szünet aktuális hetét, akár vizuálisan rakjuk ki, mint egy napirendi táblát, hagyva benne szabad idősávokat, délutánokat, napokat!
• Amennyire lehetséges, a káoszos nyári napokban is tartsunk rendszert, napirendet, ami mindenki életét megkönnyíti!

Mindenkinek kitartást kívánok a tanév végéhez, és egy szép, tartalmas, közös lazulós, élményekben gazdag nyarat!