A hozzátáplálás minden kisgyermek életében fontos állomás. Ilyenkor kezdi megismerni a különböző ízeket, állagokat, ételeket, és nemcsak a teste, hanem az érzékszervei, mozgása, kapcsolódása is fejlődik. Szülőként és nevelőként is az a célunk, hogy ezt az utat biztonságosan, türelemmel és örömmel járja végig a gyermek.
Mikor kezdjük el?
A legtöbb baba körülbelül 6 hónapos korban lesz készen arra, hogy anyatejen vagy tápszeren kívül más ételeket is megkóstoljon. Mik azok a jelek, amik arra utalnak, hogy a baba készen áll?
- stabilan tartja a fejét,
- segítséggel tud ülni,
- érdeklődést mutat az ételek iránt,
- a nyelvével már nem tolja ki automatikusan az ételt,
- próbál megfogni tárgyakat, a szájához vinni.
A hozzátáplálás eleinte csupán ismerkedés, játék, tanulás, nem az a cél, hogy azonnal nagy adagokat egyen a gyermek.
A szülők manapság két fő módszer közül választhatnak (vagy ezek kombinációjából): a hagyományos pürés hozzátáplálás, valamint a BLW (baby-led weaning), vagyis a baba által irányított hozzátáplálás közül.
Pürés hozzátáplálás
Ez a legtöbbünk által ismert módszer. Az első falatok jellemzően gyümölcs- vagy zöldségpürék, amelyeket kanállal kínálunk. A szülő (vagy a nevelő) adagolja az ételt, a baba pedig fokozatosan ismerkedik az új ízekkel, majd később a darabosabb ételekkel is.
Előnyei:
- jól követhető, hogy mennyit evett a gyermek
- fokozatosan, lépésről lépésre vezet be új ízeket és állagokat
- kevésbé ijesztő a szülőknek az elején
Kihívásai:
- a gyermek kevésbé aktív résztvevő
- a rágás tanulása később indulhat el
- egyes gyerekek később nehezebben fogadják el a darabos ételeket
BLW- az önálló evés kezdete
A BLW módszer szerint a baba kézbe vehető, biztonságos állagú, puha ételeket kap, amelyeket saját maga fog meg, kóstol meg, és visz a szájához. A cél az önálló evés megtapasztalása már a kezdetektől.
Előnyei:
- fejlődik a finommotorika és az önállóság
- természetes módon tanulja meg a gyermek, mikor elég
- pozitív élmény lehet az étkezés: játékos, felfedezős
Kihívásai:
- sok szülő számára ijesztő lehet az öklendezés (ami teljesen normális az elején)
- nehezebb nyomon követni, hogy mennyit evett a gyermek
- nagyobb a maszatolás, rendetlenség
Nagyon sok család választja az „arany középutat”: kezdetben pürével indítanak, majd fokozatosan bevezetnek darabos ételeket is, és hagyják a babát is próbálkozni. Ez teljesen rendben van! Nincs egyetlen „helyes” módszer, a lényeg az, hogy figyeljük a babánk jelzéseit, hogy pozitív élményekkel, saját tempójában tanuljon.
Bölcsődében, óvodában az étkezés nem csupán táplálkozás, hanem fontos közösségi tevékenység. A gyerekek egymás mellett esznek, figyelik egymást, utánzás révén tanulnak kanalazni, villát használni, elfogadni új ételeket. Azok a gyerekek, akik otthon már ismerkedtek különböző ízekkel és állagokkal, önállóbban, magabiztosabban kapcsolódnak be ezekbe a közös étkezésekbe.
Nincs egyetlen tökéletes út. Minden gyermek más, és ez így van jól. Ami az egyiknek működik, az a másiknak nem biztos, hogy beválik. A hozzátáplálás akkor lesz sikeres, ha szeretetteljes, nyugodt, biztonságos környezetben történik, ahol a gyermek bátran próbálkozhat.
A Meseerdő gyermekfelügyeleten étkeztetésre nincs lehetőségünk, de tízórai és uzsonna idején a gyerekek együtt ülnek le elfogyasztani a táskájukba bekészített, hűtést nem igénylő gyümölcspürét. Emellett a nap folyamán különböző játékos formában gyakran megjelennek az ételek és az étkezések. Az ezekkel való játék segíti a gyerekeket abban, hogy megismerkedjenek különböző ételekkel, így csökkenhet az ismeretlentől való félelmük. A szerepjáték során utánzás révén tanulnak, például eljátszhatják a főzést vagy az étkezést, ami pozitív mintát adhat számukra. Ezáltal nyitottabbá válnak új ízek és ételek kipróbálására. A játékos környezet csökkenti az étkezéssel kapcsolatos stresszt, és elősegítheti az egészséges táplálkozási szokások kialakulását.