Zöldyné Szita Erzsébettel, Zsókával beszélgettünk, aki önkéntes szenior mesemondóként mesél a családoknak hónapról hónapra a Belvárosi Közösségi Térben. Miért fontosak számára a mesék és az önkéntes munka, melyek a kedvenc meséi és a kedvenc közösségi teres történetei, az interjúból ez is kiderül.

Hogyan és mikor találkozott először a lehetőséggel, hogy a Belvárosban szenior mesemondó csoporthoz lehet csatlakozni?

A Belváros Újságban láttam egy hirdetést. Eleinte nem tudtam csatlakozni, de aztán sikerült szabaddá tennem magam a találkozások időpontjára.

Miért volt fontos az Ön számára, hogy családoknak meséljen?

Saját gyerekeimnek eleinte csak hétköznapi történeteket meséltem. Megkérdeztem magamtól, – és mikor mondom el az én régi kedvenceimet? Húzódoztam attól, hogy ilyen „véres” történeteket meséljek. Akkor került kezembe Bruno Bettelheim: „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” c. könyve, amely egyszerre felnyitotta a szememet arra, hogy miért fontosak a népmesék. Az évszázadok során csiszolt történetek az emberi lélek fejlődési útjába kerülő nehézségekről szólnak, képszerűen és segítő jelleggel. Nem rágják a gyerek szájába, hogy mit gondoljon. A képzeletét, fantáziáját, nyelvkészségét hihetetlenül fejlesztik. Másrészt gyógyító jellegük van úgy gyerekek, mint felnőttek megakadásaiban.
A mesélést gyerekeimmel, majd unokáimmal nem felolvasva, hanem élő mesemondásban folytattam. Ilyenkor látom a kis mesehallgató szemét, arcát – hihetetlen jó élmény együtt rezdülni a mese hullámhosszán. A nagyobbak talán a mesét rajzolják, illusztrálják közben…
Néha eljátszunk egy-egy mesét, fenségesen és nagyon egyszerűen.
Ezt az élményt, ezt a jó rezonanciát szeretném a családoknak mesélő körrel még többeknek megízlelhetővé, akár saját otthonban gyakorolhatóvá tenni. Emiatt csatlakoztam.

Részt vesz más foglalkozásokon is (szeniortánc stb.)? 

Felnőtteknek szóló mesélési alkalmon, illetve kísérem az unokáimat a mesedráma foglalkozásra, és akkor beszélgetek a kísérőkkel, szülőkkel. Fontos a szabad játék lehetősége is a „babzsákos teremben,” ahol a gyerekek – a ház szellemét megérezve – kedvet kapnak további programokon való részvételre. Családon belül továbbítom a meghívást az Apa-gyerek napokra, és nyári tábor lehetőségekre, melyek nagyon jó visszhangot váltottak ki.

Volt gyerekkorában kedvenc meséje, mesekönyve?

A Világszép Nádszálkisasszony, a Piroska és a Farkas, a Csillagszemű juhász, Erős János, A Libapásztorlány, Az erdei házikó. Nagy olvasó voltam, Lipták Gábor Balatoni Regék, mondák történetek köteteit is rengetegszer olvastam, már 10 éves korom fölött (néha még a paplan alatt is, zseblámpával).

Volt-e olyan mese, amit itt ismert meg és amely igazán megszólította?

Miklós püspök legendáját itt ismertem meg és meséltem el tegnap. Nagyon megragadott, hogy mennyire emberi oldaláról mutatja be a főhőst: meghökken, hallgatódzik, szalad ahogy csak bír, töpreng, lopakodik, kivárja az alkalmas pillanatot, hogy ajándékát bedobja az ablakon. Piros, talpig érő ruha, ami poros lesz a sok sétától; padlódeszka alatt elrejtett adományos láda – ilyen ellentétekkel emeli ki – mutatja be a főhős személyiségét a történet. Társaimmal készülve a családi mesélésre próbamesélést tartottunk és a történet sok szála ekkor bomlott ki igazán.

Volt-e olyan mesemondós alkalom, történet, a foglalkozásokon gyerekek által mondott dolog, amely igazán emlékezetes maradt az Ön számára?

Legutóbb, amikor meséltem, egy kisfiú az egész foglalkozás elején zörgött az egyik falra szerelt játékkal. Amikor beültem a mesélő székbe, kérdeztem, hogy nem tudnánk ezt a játékot is ide hozni, hogy a kisfiú is ide jöjjön. A játék nem, de a fiúcska közénk ült és elevenen, aktívan részt vett a mesélés folyamatában. A kézművesség végén az egyik résztvevő, Marcika betelepedett a mesélő székbe és azt mondta, most én mesélek nektek! Hatalmas dolog volt ez, és nagy bátorsággal el is kezdte mondani kedvenc népmeséjét…

Nagyon köszönjük, hogy megosztotta velünk mese élményeit és nagyon boldog ünnepeket és mesékkel teli új évet kívánunk!

Januártól szeretettel várjuk az érdeklődőket Szenior mesemondó csoportunkba!
Jelentkezni a következő elérhetőségeken lehet: szirtes.kata@segitokezek.com vagy Poich Magdolna (+36 30 727 7893).