Aktuális, Egyéb, Szakmai cikkek
Hozzászólás

Testvérmesék – Segíthetnek-e a mesekönyvek a testvérkapcsolatok alakulásában?

Papp-Huszár Anikó gyermeknevelési szabadságon levő szakmai vezető cikke a testvérségről

Meseterapeuta anyaként nem volt kérdés számomra, hogy segítségül hívom a meséket családunk átalakulása során. Ebben az írásomban a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni nektek pár olyan könyvet, ami nálunk nagyon hasznosnak bizonyult, felnőttnek és gyermeknek egyaránt.

A nagyfiamnak már egészen pici baba kora óta olvasunk, mindig is nagyon szerette a könyveket, így ezzel nem volt nehéz dolgunk. Az életünk mindennapos szereplője Pipp és Polli, Kippkopp, Boribon, a Graffalo, Pepe, Maszat, Findusz és Pikó, de a lista korántsem teljes.

Amikor már nagy volt a pocakom, elkezdtem kutakodni az olyan könyvek iránt, amelyek bemutatják az induló testvérkapcsolatokat. Karácsony témában több könyvet találtam, mint az induló testvérkapcsolatokról, így annyira nem voltam elégedett a kínálattal. Idővel megszerettem több történetet is, és nagy hasznunkra is váltak a mindennapokban. Utólagos megfigyelésem szerint sokkal több értelme volt akkor olvasni ezeket, amikor már megszületett a kistestvér. A szüléshez közeledve talán már volt értelme a szülés/születés témájú könyveknek, de a valódi testvérrel kapcsolatos érzések és helyzetek akkor váltak igazán élővé, amikor már hazahoztuk a picit a kórházból, és elkezdődtek az izgalmas hétköznapok, immár négyesben.

A könyvek lapozása során sokszor megálltunk, beszélgettünk arról, amit olvastunk – valahogy így: „Nézd, neki is van tesója!” „Oh jaj, az ő tornyát is épp ledöntötték!” „Nahát, az ő tesója is sokat sír!”. Ha volt rá lehetőség és befogadókészség, megpróbáltuk valamilyen játékos formában is feldolgozni a hallottakat.

A testvérkapcsolatokról szóló listám nem teljes, de remélem, hogy tud hasznos információkat adni.

Marie – Claude Monchaux: A sehány éves kislány

Erre a könyvre még kislánykoromból emlékszem.  Habár én fiút vártam, mégis sok ponton tudtunk kapcsolódni a történethez, amely még mindig hiánypótló módon tudja bemutatni egy kisgyermek számára a várandósságot, az édesanya növekvő pocakját.

Bartos Erika: Kistestvérek Nagytestvérek

Bartos Erika Brúnó sorozatából ez egy nagy kedvencem. A főhős Brúnó megtudja, hogy hamarosan kistestvére születik, és elkezd a környezetében mindenkivel arról beszélgetni, milyen is az, amikor nagytestvérré válik. Számos családi történettel találkozhatunk, különböző születésekről és élethelyzetekről. Olvashatunk nagycsaládról, ikerbabákról, koraszülött babákról, vagy olyan babákról, akik mozaikcsaládba születtek, miközben az író a gyerekek számára is érthető módon megfogalmazza a szülők válását. Brúnó a testvére születése előtt, nagypapájával beszélgetve meg tudja fogalmazni az érzéseit arról, hogy háttérbe szorítva érzi magát, és fél, hogy a szüleinek nem marad rá idejük. Az utolsó történetben aztán megérkezik Brúnó kishúga, és az élet a feje tetejére áll.

Kiss Judit Ágnes: Apróka sír

Egy rövid, kedves, egyszerű de nagyszerű történet arról, milyen is egy kisbaba. Mamaróka pár percre kiment a szobából, és Babaróka kistestvére, Apróka, nagyon sír.  A nagytestvér, Babaróka, minden módon próbálja megvigasztalni, de végül csak a megnyugtató szoptatás segít. Van egy erős emlékképem a következő helyzetről: a nagyfiam betegen itthon volt, így a picit együtt vittük oltásra. Hazaérve a pici nagyon-nagyon nyűgös volt, nehezen tudtam megnyugtatni, de végül a szoptatás itt is a segítségemre volt. Ekkor eszembe jutott ez a könyv, s miközben a nyűgös babát szoptattam, olvastam a nagynak. Neki is és nekem is megnyugvás volt ott és akkor. A könyv olvasása és a baba elaltatás után levettük a játékrókáját a polcról, és eljátszottuk, ahogy hangosan sír és meg kell őt nyugtatni, mert a sírása nagyon hangos és zavaró a fülünknek.

Catherine Leblanc- Eve Tharlet: Megérkezett

Az előző írásban említettem, hogy én nem tudtam azonosulni azzal, hogy azt mondjuk a nagyfiamnak, hogy a kistesójával sokat fognak majd együtt játszani és ez milyen jó lesz. Ebben a könyvben megjelenik ez a téma, a csalódottság, a féltékenység, többféle módon is. Kismackónak testvére születik, de csalódik, mert a pici tényleg nagyon pici, sokszor büdös is, sokat sír, és játszani sem nagyon lehet vele. A szülei fáradtak, és mindig csak a kistesóval foglalkoznak. Kismackó a maga gyermeki módján próbálja visszaszerezni a helyét az anyukája karjában: nem fürdik meg, hátha ha ő is büdös lesz, akkor többet játszanak vele a szülei. Ez a könyv megmutatja, hogy a gyerekek egy más nyelvet beszélnek, és sokkal könnyebb lehet az életünk, ha ezt megértjük, és megtanuljuk azt. Kismackó összezavarodik a sok új érzéstől, de aztán szépen lassan felfedezi, hogy azért a kistestvér talán mégsem annyira unalmas.

Amikor a pici fiam elkezdett kúszni-mászni, és elérte a nagy játékait, szétdöntötte a gyönyörű építményeket, vasúti pályákat, beköszöntött az életünkbe egy nagyon nehéz, új korszak. A nagyfiam számára eljött a pillanat, amikor ráébredt, hogy a pici földön heverő-hasaló baba már nem marad ott többé, és az élet innentől egészen másról szól majd. Nem árulok el titkot azzal, hogy erősen nehezményezte ezt az életszakaszváltást. Próbáltunk ideig-óráig működő új szabályokat hozni, mint például bizonyos játékokkal az asztalnál játszunk, ha megoldható, akkor a nagy külön szobában játsszon, vagy kineveztünk 2-3 játékot, ami csak a nagyé. Ez a helyzet a mai napig is folyamatos figyelmet kíván, és nagy kihívást jelent.

Ekkor két magyar kortárs író könyve került a figyelmem középpontjába, és nagyon hálás vagyok értük.

Az egyik Kis Judit Ágnes Babaróka (pl. Babaróka kistestvére, Babaróka kövecskéi), a másik pedig Vadadi Adrienn Kicsimackó (pl. Kicsimackó és Málnamaci) sorozata. Ezekben a könyvekben megvan az alaphelyzet, tesó születik, és a nagytestvér élete megváltozik. Rengeteg hétköznapi helyzetet leírnak, és itt már megjelennek azok a bizonyos események, amikor a kistestvér már egyre önállóbb, és belelép a nagy életterébe. Kreatív és életszerű, nagyon szerethető megoldások vannak leírva a könyvekben, de emellett nem félnek megjeleníteni azt sem, amikor minden erőfeszítés hiába, a gyerekek konfliktusba kerülnek. Mindenki sír, féltékeny és dühös, a szülők fáradtak, tehetetlenek, vagy egyszerűen csak éppen nem tudnak jelen lenni, mert megérkezik a postás, vagy odaég az ebéd.

Nektek vannak a témában kedvenceitek?

Köszönöm, hogy olvastok! 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük