Aktuális, Egyéb, Tábor
Hozzászólás

Társasjáték élő szereplőkkel, avagy FelForgató tábor a Belvárosi Közösségi Térben

Egy társasjáték számos meglepetést tartogat a résztvevők számára, akkor is, ha sokadszorra játsszuk ugyanazt.

Amikor újra és újra belehelyezkedünk egy ismert, közösen elfogadott szabályok szerint fölépülő világba, minden megváltozik csupán attól, ahogyan ebben a közös térben egymásra reagálunk. Különösen így van ez, ha ez a játék az együttműködésre épül.

Ha megkérdezzük a résztvevőket, milyen volt a nyári FelForgató tábor, kamaszosan, röviden és tömören nagyjából így válaszolnának:
„Ó, egész nap alszik-a-városoztunk, meg párnacsatáztunk, egész jó volt a kaja és fárasztó a videózás, a végén meg írtunk egymásnak mindenfélét egy papírra, de azt ottfelejtettem.” Ebben az egy mondatban persze benne van az a sok ötlet és munka, amit ki-ki a saját ritmusa és hajlandósága, érzése szerint hozzáadott.

Hogyan értelmezhető egy vidám nyári tábor esetében a munka?
Nagyon sokat készültünk a választott, majd eljátszott szerepekre. Hosszan tervezgettük a társasjátékról készülő videót, aminél eltérőek voltak az igények: legyen vicces is, meg ijesztő is.
Komoly, olykor hosszan tartó beszélgető körökben ültünk, nagyon sok kérdés és válasz elhangzott, amik ívet adtak a gyakorlatoknak, és közelebb vittek minket egymáshoz és önmagunkhoz. A komoly munka közben nagyon fontosak voltak a napot tagoló szünetek, a közös evések, a saját idő, amikor ha akartunk, elvonultunk, pihentünk.

Az öt nap alatt sokat foglalkoztunk a fénnyel és annak hiányával, megpróbáltuk árnyakkal kifejezni azt, amit nehezebb lenne arccal és szavakkal. Időnként meglepődtünk, ha az elképzelt és megtervezett dolgok különböző megvilágításban másként jelentek meg, és addig nem is gondolt hangulatot, jelentést, értelmezést nyertek.

Ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, mindegyikünknek sok munkát, figyelmet és türelmet kellett beletenni. Olykor többször is megismételtünk dolgokat, újrakezdtünk egy-egy jelenetet, gyakorlatot vagy beszélgetést. Mindez segített nekünk abban, hogy észrevegyük egymás igényeit, vagy éppen amikor bizonytalanok voltunk, rá merjünk kérdezni, mi is lenne az, ami a másiknak is jó lenne.

Éppen olyan volt ez az egy hét, mint egy nagy társasjáték. Jövőre újra eljátsszuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük