Augusztus elején egy héten át 9-10 éves gyerekek vették birtokba a Belvárosi Közösségi Teret, olykor tőlük volt hangos a Hild téri játszótér. A gyerekek régi ismerősökként üdvözölték egymást. A Varázskavics táborban a résztvevők általában már szenior táborozóknak számítanak, akik nyaranta már óvodás koruktól nálunk töltenek egy-egy hetet.

Ismerős, oldott légkörben indult a hét, rögtön első napon kiderült, hogy a humor mindenkinek lételeme. Napi rutinunk része lett, hogy a malacdobálás rekordját meg kell dönteni, hihetetlen gyorsasággal tudtuk egymásnak passzolni a plüssmalacot, ami ezáltal táborunk egyik kabalaállata lett. Persze nem sikerült volna a rekorddöntés, ha nem tudományosan állunk hozzá: megbeszéltük, mi minden szükséges ezesetben a sikerhez – szemkontaktus, névismeret, memória, figyelemkoncentráció és jó dobótechnika. Nem élet az élet tudomány és versengés nélkül!

Na de mi minden történt még a héten? Naponta választottunk egy színt, aminek valamilyen módon meg kellett jelennie az aznapi drámajátékban. A gyerekek nagyon élvezték a történetszövést, jobbnál jobb drámajátékok születtek, mindenki lubickolt a szerepében, jókat derültünk egymás egyedi ötletein. Hihetetlen lények, mesebeli és valós szereplők találkoztak, néhány sálból és rongydarabból hihetetlen jelmezeket, helyszíneket kreáltunk, röpke harminc perc leforgása alatt eljutottunk Dániától Franciaországig, vagy éppen a Marsról a Jupiterre. Együtt kalandoztunk a Mount Everesten, segítettünk pórul járt állatokon, elvarázsolt embereken, jártunk a Milliárdosok bálján. Csuda egy drámás hét volt ez!

Az étkezések közben új oldaláról mutatkoztak be a gyerekek, valódi ételkritikusokként elemezték a tábori kosztot, szembeállítva a menza kínálatával. Az étel mennyiségére és minőségére szerencsére kevés panasz érkezett, senki nem maradt éhen, a vitaminutánpótlásról is gondoskodtunk zöldség és gyümölcs formájában.

Senki nem távozott üres kézzel. Saját táskákat díszítettünk, hogy legyen miben hazavinni a héten született alkotásokat. Mindenkit beszippantott a karkötőkészítés művészete, készültek a saját szobák ajtajára figyelmeztető és tájékoztató táblák – „Szülőknek tilos a bemenet”, „Ki itt belépsz…” – feliratokkal. Mindent megtettünk azért is, hogy a rossz álmokat ősi módszerrel elűzzük.

Sok mindent megtudtunk egymásról az egy hét alatt, a pénteki napon pedig a szülőket is bevontuk egy kis közös mókába, próbára tettük együttműködési és játékos kedvüket. Mindenki elégedetten, élményekkel és saját készítésű emléktárgyakkal, új szuperképességekkel felruházva indult haza pénteken késő délután.

A táborban négy egyetemista önkéntes segítőnk is mindenben részt vett, a gyerekek őszinte kíváncsisága, lelkesedése rájuk is átragadt, ez néhol képgalériánkban is tetten érhető.

Mi már most izgatottan várjuk a jövő évi tábor fantasztikus ötleteit, történeteit, gyertek, töltsetek velünk egy vidám hetet!

Koller Éva és Kováts Dóri táborvezetők