Aktuális, Könyvkuckó
Hozzászólás

KönyvKuckó – Ha egy apa mesél: David Grossman – Zsiráf, és irány az ágy!

Szerintetek milyen egy jó szülő? Sokféle lehet, nem? Én a magam részéről, ha gyerek lennék, olyan családban szeretnék nevelkedni, ahol a szüleim tele vannak szeretettel, és azt ki is mutatják.
Szeretném, ha türelmesek lennének velem és komolyan vennék, amit érzek és amire vágyom. Nem nevelnének állandóan, de sokat nevetnénk és játszanánk. Idealizált kép egy idealizált szülőről, megfelelni tán nem is lehet neki, maximum törekedni rá. David Grossman, egy ilyen családot mutat meg nekünk végtelenül kedves és szívmelengető Zsiráf, és irány az ágy! című könyvében.
David Grossman számtalan díjjal jutalmazott izraeli író eddig csupa komoly, elgondolkodtató könyvet írt szeretetről, gyászról, háborúról, felnőttes és szívszorító dolgokról. Első gyermekkönyvét szerencsére ugyanilyen elhivatottsággal alkotta meg, minden benne található mesébe számtalan érzést bugyolált, a felszabadult boldogságtól a félelmen át az együttérzésig, mégis a játékosság az, ami a legmarkánsabban fémjelzi a kis kötetet.

Tizennégy esti mesét találunk ebben a könyvben, amelyek egyáltalán nem csak este olvashatóak, s amelyeknek óvodás gyerekek a főszereplői, akikkel hétköznapi kis dolgok történnek. A meséket jól érezhetően egy férfi, egy apuka írja, a bennük megjelenített gyerekek pedig vélhetően a sajátjai lehetnek – erre utal az is, hogy Grossman a mesék nagy részében saját gyermekei nevét adta a szereplőknek. A mesék akár olyan Vadadi Adrienn féle ovis mesék is lehetnének, ahol megismerjük az óvodások életét, és kedvesen mesélünk a nehézségeikről, mégis ez a könyv valahogy több ennél.
Ezekben a történetekben a felmerülő problémákat és gyermeki ellenállásokat nem oldja meg egy
bölcs óvónéni vagy szülő, csupán annyi történik, hogy az apuka ahelyett, hogy megoldást kínálna a gyereknek, elfogadja az ő álláspontját, a gyermek szemszögéből mérlegeli a helyzetet és bólint.
Rendben, akkor legyen úgy! Nem mondja azt, hogy micsoda butaság nem felkelni az ágyból, vagy
félni egy álomtól, vagy elmenni jó éjszakát kívánni egy képzelt barátnak (nekem ez utóbbi mese volt az abszolút kedvencem). Ez az apa türelmes és miközben komolyan veszi a gyermek által felkínált helyzetet, humorral és rengeteg szeretettel segít. Bárcsak ilyen szülő lennék!
Előfordulhat, hogy időnként, percekre ilyen vagyok. De David Grossman mögött ott van az a bölcsesség és érett apaság, amit csak három gyermek felnevelésével és az egyik elvesztésével lehet megszerezni.
Szerettem, hogy ez a könyv a maga egyszerűsége mellett a gyerekekre humorral és a megértéssel, a felnőttekre a minden sorban ott ragyogó szülői szeretettel és bölcsességgel tud hatni. Amellett, hogy burjánzóan kreatív és fantáziadús, ötlettárnak se utolsó, szemléletet tanít, megmutatja, hogy egy ideális napon, amikor szülői lényünk legtökéletesebbikét tudjuk hozni, hogyan oldhatjuk meg az óvodás gyermek nevelésével járó problémákat. A mesékben időnként megjelenő szorongásokat, félelmeket igyekszik oldani, nem csak megoldást mutat rájuk, de el is simítja azokat. (Ezzel együtt azért akad benne két olyan történet, ami a nagyon érzékeny kisovisoknak akár ijesztő is lehet, nem árt átolvasni a meséket, mielőtt a gyerekekkel belekezdünk a könyvbe.) S hogy az illusztrációkról is szó essen, muszáj elmondani, hogy Henrike Wilson rajzai bájosak, finomak és kedvesek, illeszkednek a könyv játékosságához.
A kedvenc idézetem pedig ez (bár elsősorban szülőként sokatmondó, a gyerekek biztosan nem emiatt fogják szeretni): „Mert amíg meg nem születtél, addig egyszerűen csak egy pasas voltam. De amint megszülettél, abban a másodpercben, egy szemvillanás alatt apa lettem.

Szirtes-Szabó Kata könyvajánlóját olvashattátok.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.