Olvastátok a Harry Pottert? Micsoda kérdés ez, hiszen biztosan! Amikor réges-régen először a kezembe került, teljesen elbűvölt. Imádtam az egész világot, a varázslatot, a lényeket, a karaktereket, még felnőttfejjel is képes voltam reggelig olvasni, és másnap úgy menni dolgozni, hogy egy percet sem aludtam. Alig vártam, hogy újabb és újabb kötetek jelenjenek meg, és bizony egyikben sem csalódtam – bár az ötödik azért elég nyomasztó volt. Nektek melyik volt a kedvenc részetek?
A Harry Potternek köszönhetően egy egész, már elveszettnek hitt generáció tért vissza az olvasáshoz (ebből a szempontból talán jobb lett volna, ha a filmek soha nem készülnek el). Amikor a lányom kezdett rákapni az olvasásra, nagyon szeretett volna belekezdeni a HP könyvekbe, hiszen rengeteget hallott már róluk. Én az eredeti koncepcióhoz tartottam magam, vagyis mindig akkor lehet elolvasni egy kötetet, amikor annyi idős vagy, mint Harry, hiszen a könyv stílusa, a történet szövése, a karakterek érése úgy lett megalkotva, hogy fokozatosan komolyodik, ahogyan a főszereplők növekszenek. Bármilyen acél szilárdságú is akaraterőm, azért a gyermekeim sem mennek a szomszédba asszertivitásért, így végül a tizedik születésnapján megadtam magam, és hagytam, hogy belekezdjen. Ahogy végzett az első kötettel, rögtön beleszaladtam a második jellempróbáló megmérettetésbe, amikor lányom egy tornádó hevességével követelte a történet folytatását. Ezúttal olyan kompromisszumra sikerült jutnunk, hogy az első három könyvet elolvashatta, de a negyedikre, ötödikre és hatodikra egy-egy évet kellett várnia, viszont a hetediket megkapta tizenhárom évesen ráadásként. Ahhoz, hogy ez a rendszer megmaradhasson, sokat kellett küzdenem, de megkeményítettem a szívemet, és nem bántam meg. Persze nem ez az egyetlen üdvözítő megoldás, ismerek olyan gyerekeket, akik egyvégtében olvasták el az összes kötetet, mégis hatalmas élmény maradt a számukra. Én csak annyit szerettem volna, hogy lehessen várakozni valamire, legyen valami, ami után vágyakozni kell, nem kaphatja meg azonnal.

Na igen, de így rögtön tíz évesen a harmadik kötet után szembesültünk a problémával, ami szerintem a legtöbb HP rajongó gyermek szülejére rátalál: van-e élet a Harry Potter után? Mit adjak a gyerek kezébe, ami legalább feleakkora élmény? Azt hinnénk, ez nem nehéz, hiszen annyi csodálatos könyv van még, amit alig várunk, hogy megismertessünk gyermekeinkkel. Ott a Winnetou, a Fecskék és Fruskák, a Robin Hood, a Két Lotti, az Anne a Zöldoromból és még sorolhatnám. És mégis: a gyerek sorra hajítja el mindet alig néhány oldal, esetleg egy-két fejezet után. Vajon miért? Mit tud Harry Potter, amit a többi fantasztikus gyermekirodalmi klasszikus nem?
Szerény véleményem szerint a tempó a titok kulcsa. J.K. Rowling képes volt eltalálni azt a töménységet, lüktetést, kaland mennyiséget, ami vizuális ingereken nevelkedett gyermekeinknek komfortos. Kortárs szerzőként nem használ bonyolult vagy ismeretlen szavakat, Harry Potterhez nem kell lelassulni, áthangolódni, csak nekikezdünk, és már bele is zuttyanunk a kellős közepébe. Nincs hosszú leírás, kivárás, türelem, csak instant varázslat, abból is a legjobb féle.
Itt van hát a kérdés: melyik az a könyv, amiben van varázslat, különleges lények, szimpatikus karakterek, akikkel lehet azonosulni és pörgős tempó. Gondolom számtalan ilyen könyv akad, én most hármat emelnék ki:

C.S. Lewis: Narnia krónikái (7 kötet)

Minden fantasy őse, a mágikus világátlépő kapuk eredője, varázslat, kaland, mindez vékony kis kötetekben. A Narnia krónikái első része eredetileg 1950-ben jelent meg, de magyarra csak 2005-ben fordították le, így a nyelvezete élő és fogyasztható. A főszereplő négy testvér, akik egy varázslatos ruhásszekrényen átlépve Narniában találják magukat, ahol aztán minden megtörténik velük, amire csak egy gyerek vágyhat. Az utolsó kötet kivételével minden sorát imádtam. (Csak azért nem mondom, hogy az utolsó kötet kihagyását gyerekeknél érdemes megfontolni, mert nem hiszek a könyvsorozatok megcsonkításában.) Ettől eltekintve a Narnia krónikái ideálisak saját olvasásra, de közös kalandozásra is.

Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak (5 kötet)

Percy Jackson egy tizenkét éves diszlexiás kisfiú, aki sehogyan sem tud beilleszkedni az iskolába, a való életbe, s ez bizony nem véletlen: Percy, bár erről fogalma sincs, félvér, azaz az egyik szülője egy görög isten. A Percy Jackson sorozat izgalmas, kalandokkal teli és a Harry Potterhez hasonlóan három barát, egy lány és két fiú kalandjairól szól. Ráadásul tuti kedvet csinál a görög mitológiához, ami mindenképp plusz pont.

Holly Black: Spiderwick krónika (5 kötet)

A Spiderwick krónika öt icipici könyvből áll, de szerencsére nemrégiben megjelent egy gyűjteményes kötetben is, az eredeti csodálatos Tony DiTerlizzi illusztrációkkal, amik éppolyan fontos részét képezik a történetnek, mint a szöveg. Ennek a sorozatnak a főszereplője három testvér, egy nagylány és két iker öccse, akik egy öreg házba költöznek, és ott találkoznak rengeteg mitikus lénnyel, manókkal, tündérekkel, trollokkal és még mi mindennel! Nagyon szerettem a kelta mitológiára épülő világot, a rejtélyeket, a sok-sok izgalmat, ami megtölti ezeket a könyveket.

Amellett, hogy ezek a művek méltó folytatásai lehetnek a Harry Potter őrületnek, mindegyik sorozat, tehát jó sokáig jelentenek megoldást a problémára és remélhetőleg mire gyermekünk átrágja magát rajtuk, már olyan rutinos olvasóvá válik, hogy minden másra is nyitott lesz. Egy fontos tanácsot azonban fogadjatok meg: soha ne hagyjátok, hogy a gyermek előbb nézze meg a könyvekből készült filmeket! Nem csak, hogy elveszi a motivációt a kitartó olvasástól, de ha tudja, hogy a könyv után megnézheti a filmet is, higgyétek el, sokkal elszántabb lesz!

Szirtes-Szabó Kata – prevenciós szakmai vezető, meseterapeuta, gyógypedagógus