Aktuális, Könyvkuckó
Hozzászólás

KönyvKuckó – Minden idők első mesekönyve használati utasítással!

Aino Havukainen – Sami Toivonen: Tatu és Patu észbontó mesekönyve az eheti KönyvKuckó új szereplője. Mi, könyvmolyok a szülővé válás egyik legnagyobb pozitívumaként azt éljük meg, hogy megoszthatjuk gyermekeinkkel kedvenc olvasmányainkat. Még járni sem tudnak az ártatlan kisdedek, de már azt tervezgetjük, hogyan fogunk Hobbitot, Winnetout vagy Szíriusz kapitányt olvasni nekik.

Toporgunk a türelmetlenségtől, és éhes tekintettel pásztázzuk könyvespolcainkat, ahol ott sorakoznak mind a nagy kedvencek, így történhet, hogy szegény gyermekeink mindenképp azelőtt hallanak Kis herceget, Micimackót, vagy Rejtő könyveket, hogy felfoghatnák azok nagyszerűségét. Ehhez képest engem váratlanul ért az örömteli felfedezés, hogy nem csak én ajándékozom meg gyermekeimet varázslatos könyvélményekkel, de ők is elvezetnek engem igazi gyöngyszemekhez. Persze sejthettem volna, hogy remek gyermekkönyv írók nem a hatvanas években születtek utoljára, azóta is előbukkannak innen-onnan nem is kevesen. Az én egyik nagy felfedezésem a Tatu és Patu sorozat volt ezen a téren.
Tatu és Patu két finn kisfiú, akik Furaváron laknak. A róluk szóló történeteket egy kedves arcú finn hölgy, Aino Havukainen találja ki, és egy komolytalannak tűnő finn úriember, Sami Toivonen illusztrálja. Szöveg és kép egymástól elválaszthatatlanok, a könyvek sikerét, utánozhatatlan humorát tökéletesen harmonikus illeszkedésük adja. Itt meg kell jegyezni, hogy a Tatu és Patu könyvek fordítója, Bába Laura nálam szintén igen magas polcon van, mert az a nyelvi lelemény, amivel ezeket a meséket átülteti a magyar nyelvre, hálával tölti el a szívemet. Higgyétek el, Laura a könnyekig nevetős szófordulatok igazi művésze!

Ha még soha nem olvastatok Tatu és Patu könyveket, talán a Tatu és Patu fura masináival érdemes kezdeni a sort, amelyben a két kópé viccesnél viccesebb találmányaival ismerkedhettek meg számtalan részletgazdag illusztráció segítségével. Ennek a könyvnek köszönhetjük, hogy a fújosétel-kijelző és a reggelikészülődés-automata a családi folklór része lett. Csak azért nem ezt választottam ma könyvajánlómba, mert már túl sokan ismeritek. Ehelyett egy újabb kötetet mutatnék meg nektek: Tatu és Patu észbontó mesekönyvét. Meseterapeutaként elmondhatom, hogy nagyon sok mesekönyvet olvastam életemben, de ilyet még egyet sem! Ezentúl, ha kinyitok egy Grimm kötetet, bizisten hiányolni fogom a praktikus használati utasítást, amit ebben könyvben már egészen megszoktam. Mert anélkül honnan tudhatnám, milyen hangon olvassam fel az egyes szereplők párbeszédeit, milyen arcot vágjak, ha különböző érzelmek öntik el őket, s milyen hangeffektusokkal színesíthetem a mesemondásomat? A mesék klasszikus népmesei elemekkel dolgoznak, mégis megdöbbentőek, váratlanok és észvesztően viccesek. (Mint egyébként minden Tatu és Patu könyv.) Van köztük tétova kísérlet a láncmesére, szokatlan megközelítésű állatmese, inverz boszorkányos mese és hamisítatlan romantikus mese, ahol szó szerint ömlik a szirup. Garantáltan mindenki talál kedvére valót.

Biztosan van, aki kiütést kap a Tatu és Patu könyvektől. Aki szerint idétlenek, az illusztrációk idegesítőek, a poénok blődek. Én rajongok mindegyikért. Mert igazán viccesek. Mert a férjem ugyanúgy vinnyogva nevet rajtuk, mint a 4, 5, 6… 12 éves gyerekem (ezzel a növekedést kívántam szemléltetni, nem úgy értettem, hogy ilyen sok lenne). Mert a képeket órákon át lehet böngészni, újabb és újabb részletekre bukkanni bennük, ami rengeteg szabadidőt biztosít a megfáradt szülőknek. Igazi befektetés, ráadásul környezetbarát is, mert elég egyet venni, de azt annyiszor olvassuk majd el, mintha egyszerre egy tucat könyvet vásároltunk volna.

Ki ne hagyjátok!

Szirtes-Szabó Kata könyvajánlóját olvashattátok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.