Augusztus közepén, a belvárosi utcákon tomboló perzselő hőséggel dacolva, 12 kamasszal és 4 önkéntessel közösen filmforgatási helyszínné változtattuk a Belvárosi Közösségi Teret.

A Felforgató táborban idén is 11-14 éves kamaszokkal együtt töltöttünk el öt napot.

Az első nap az ismerkedésé volt. Ekkor kellett meghoznunk közösen a nagy döntést is, hogy miről szóljon a filmünk, aminek azonnal világpremiert is szerveztünk, amit a tábor utolsó napjára hirdettünk meg. A gyerekeknek felkínált lehetőségek közül az olimpia évében az olimpia témája került ki győztesen, a résztvevők többségének ez mozgatta meg leginkább a fantáziáját és a lelkesedését. Volt a csoporton belül egy kisebb csapatunk is, akik más témát választottak, ők egy izgalmas, időutazásos, drámai hangvételű kisfilm ötletét vetették fel.

A Felforgató tábor többek között arról szól, hogy minden résztvevő kibontakoztathassa a benne rejlő kreativitást, magáénak érezze a célt, és örömmel vegyen részt a közös film megalkotásában, ezért úgy döntöttünk, idén két filmet készítünk párhuzamosan. A két forgatócsoport között persze volt átjárás, sokszor segítettek egymásnak a gyerekek a tervezésben és a megvalósításban is.

A napjaink középpontjában ugyan a filmkészítés állt, de legalább ennyire szerettük azt is, amikor közösségépítő, egymás megismerését vagy a csoporton belüli együttműködést segítő, kicsit elgondolkodtató, vagy egyszerűen szuper vicces játékokat játszottunk a táborozó gyerekekkel. 

Voltak persze a napoknak kötetlenebb részei is, amikor a gyerekek megtanulhatták, kipróbálhatták az általunk hozott sok-sok társasjátékból mindazokat, amikhez kedvük volt. Hosszas partik alakultak a Szókötő, a Detektívklub, a Magic Maze, a Can’t Stop vagy a Dobble társasok körül. 

Már-már hagyománnyá válik a Felforgató táborban, hogy a táborozók kérésére szinte mindennap játsszuk a gyerekek örök kedvencét, az Alszik a várost. Itt végre volt hozzá elég idő és elég játszótárs is, tehát pont az a két feltétel, ami a tanév közben sajnos ritkán adatik meg a gyerekeknek együtt.

Nagyon szeretjük a másik táboros hagyományunkat is, az angyalkázást. Mindegyik nap minden táborozó számíthat rá, hogy valaki a csapatból éppen az ő titkos angyalává változott, aki mindent megtesz azért, hogy ő aznap a lehető legjobban érezze magát. Izgalmas pillanat a nap végén, amikor kiderül, hogy sikerült-e rájönnünk, ki volt az aznapi titkos őrangyalunk.

Ahhoz, hogy a gyerekek és mi, táborvezetők is ennyire jól éreztük magunkat együtt, óriási mértékben járult hozzá három önkéntes segítőnk, Dorka, Kamilla és Sári kifogyhatatlan lelkesedése, a játékok iránti rajongása és jókedve az öt nap során. Nagyon köszönjük nekik!

Az ötödik napon elkészültek a közös filmek utolsó részletmunkái is. A délutáni játékok közben érzékelhető volt a gyerekek izgatottsága, hiszen aznapra vártuk a különleges eseményre, a filmek világpremierjére meghívott vendégeket, a gyerekek családtagjait. Miután megérkezett a népes közönség, a filmvetítés és a tábor zárása után minden táborozónk büszkén indulhatott tovább a nyár végén még rájuk váró új kalandok felé.     

Kökényesi Ágnes és Csörgits Hunor táborvezetők