Aki hallott már csicsergő madárhadat, az azonnal érti, miért is így neveztük el a délutáni zenefoglalkozást. Csitty-csitty-csitty, pitty-pitty-pitty, mint a fecskék, amikor beszélgetnek egymás között. Így történik ez nálunk is, hiszen egy hét alatt, amíg nem találkozunk, annyi minden történik a gyerekekkel is, amit szeretnek kicsicseregni magukból.

A teremben azonban már nem fecskefiókák vannak, hanem kicsi pacsirták és pintyek, akik körbeülnek a szőnyegen és várják, milyen feladatot talált ki Ancsa néni. Megtanít egy mondókát vagy éneket? Kiosztja a hangszereket? Előveszi a bábokat és fejdíszeket? Vagy a csörgő-börgő malacot, ami ha megszólal, gyorsan fel kell állni és futni egy nagy kört?

Ebben a félórában az összes zenei feladatot az egyenletes lüktetés szövi át. A gyerekeknek nincs más dolguk, mint utánozni a foglalkozásvezető mozdulatait. Észre sem veszik, hogy ugyanazt a dalt már ötször-hatszor elénekelték, mert minden újrakezdésnél másképpen érzékeltetjük az egyenletest. Ebben a korban zeneileg még három nagy didaktikai feladatunk van, amit játékosan mutatunk meg: a magas-mély, halk-hangos, lassú-gyors. Ezek számukra még bonyolult fogalmak, sokszor keverednek a fejükben, s pont az a célja ennek az előkészítő, alapozó évnek, hogy játékos keretek között kigyakoroljuk ezeket.

Nagyon szeretik Ancsa néni hangszeres előadását is, megtapasztalják, hogy a különféle méretű furulyának más-más a hangja, vagy hogy a sokféle ritmushangszer hogyan tudja színesíteni a dalt. A gitár harmóniája még nagyobb kedvet ébreszt a közös éneklésre. Olyankor már a gyerekek is választhatnak maguknak egy-egy ritmushangszert. Tikfák, kasztanyetták, dobok, csörgők… ügyesen együtt, egyforma lüktetésben.

Nem lehet minden hétnek ugyanolyan hangulata. A gyerekek eleve úgy érkeznek a délután 16:30-kor kezdődő foglalkozásra, hogy tele vannak már ingerrel, történésekkel.  Figyelünk arra is, hogy kinek milyen a kedve, van olyan, hogy több időt szánunk beszélgetésre is. A legfontosabb, hogy élménnyel menjenek haza a gyerekek, sokat nevessünk, játsszunk, s persze az, hogy átéljék, hogy a közös éneklésnek milyen személyiségformáló hatása van.

Szerző: Hazay Annamária