Egyszer volt, hol nem volt… – mondom, és elnémul a zsivaj, felém mozdulnak a tekintetek. Volt egyszer egy öreg, öreg ember, aki olyan vén volt, hogy moha lepte be a hátát, zöld szakálla a földig ért és a füle mögött nyírfák sarjadtak – mondom, és legyél bár gyerek, vagy felnőtt, megjelenik a szemed előtt a kép a vénséges vén apóról.
Az elsősegély oktatásával méltatlanul keveset találkozunk életünk során. Szerencsés esetben egy-egy iskolai program keretén belül, de leggyakrabban a jogosítvány megszerzésekor mutatják meg, hogyan kell életet menteni. A csecsemő- és kisgyermek elsősegély megtanulására pedig ennél is ritkábban van lehetőség.
„A Ringatóval gazdagodik a gyermeki lélek, erősödik a családi összetartozás. Amit a foglalkozásokon megvalósítunk, az jóval túlmutat egy zenei nevelési módszeren. Énekelni, játszani tanít, örülni a szépnek. Segít egymásra találni, felismerni az összetartozás csodálatos érzését. Egyfajta eszköze az emberré nevelésnek. Nem gondolom, hogy az egyetlen, hogy a legjobb, de hiszem, hogy egy biztos jó.” (Gróh Ilona )
Az anyaméhben a kisbaba egy állandó hőmérsékletű, biztonságos, lágyan ringó közegben, édesanyja szívdobbanásaitól kísérve tölti napjait. Nincs éhség, nincs hideg, nincs félelem, csak biztonság és nyugalom. Miután megszületik, számtalan inger éri egyszerre, a világ megtelik színekkel, mozgással, hangokkal, kényelmetlen és kellemes érzések kuszaságával.
