Egy kisbaba születése valódi csoda: minden megváltozik körülöttünk. Eddig nők és férfiak, illetve valakinek a gyermeke voltunk, másnak a barátja, kollégája, ismerőse, s hirtelen, egyetlen pillanat alatt egy különleges klub tagjaként szülők leszünk. Szirtes-Szabó Kata írása.
Szülőnek lenni mindaz, amiről akár már kislányként, vagy felnőtt nőként álmodoztunk: világra jön valaki, aki lelkünk egy darabját birtokolja, aki magára veszi életünk fókuszát, akinek a legkisebb mozdulata elég, hogy napfénybe borítsa, vagy viharfelhőkkel árnyalja a napunkat. Önmagunkról megfeledkezve bámuljuk akár órákon át, olyan mély, intenzív szeretetet élve meg, ami sejtenként írja újra személyiségünket. Mindez csodálatos, különleges érzés, de törvényszerű, hogy a hegynyi magas érzelmi röpülésnek meglegyenek az ellenpontjai is.
Biztosan említették mások, hogy milyen nehéz, emberpróbáló feladat szülőnek lenni. Elmondták, hogy félteni a gyermekünket maga a pokol, hogy nap-nap után pelenkázni, babapillanatokba zártan élni, néha unalmas, és mindig fárasztó, a testi változások felkavaróak, van, hogy elkeserítőek, hogy mekkora felelősség egy ilyen pici ember élete a kezünkben. Elmondták, meg is hallottuk, de a súlyát nem éreztük, csak most zuhan ránk, hogy végre itt van a feladat. Anyának lenni olyan, mint egy új felsővezetői munkakörbe lépni, amihez nem volt igazán felkészítő tanfolyam, de a felelősség adott. Mindent megteszünk, hogy megfeleljünk, és nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy habár mindenkinek határozott – és egymásnak gyökeresen ellentmondó – véleménye van arról, mit, hogyan tegyünk, valójában konkrét, minden gyerekre vonatkozó tanácsok nem léteznek, és kevés olyan ember akad, aki feltétel nélküli elfogadással hallgatna meg minket megváltozott kapcsolataink hálójában.
Ebben az új, érzelmileg instabil, hol mámoros, hol kétségbeejtő élethelyzetben sokan úgy érezhetjük, hogy szükségünk van egy olyan közösségre, amely felnőtt szavakkal, de a helyzetünket átélve, elfogadással, megértéssel szól hozzánk. Olyan új barátokra (természetesen a régiek mellett), akik épp most, épp azt élik át, amit mi magunk, akik a nap közepén is ráérnek meghallgatni, amikor mások dolgoznak, de mi ott rekedünk a pelenkák, gyerekjátékok és mosatlan edények halma alatt. Olyanokra, akik értik annak a súlyát, hogy mit jelent az első átaludt éjszaka, egy gyermekosztályon eltöltött hét, az első kúszó mozdulat, vagy a bűntudat, ami akkor tölt el, amikor először kávézni megyünk a gyerekünk nélkül. Szükségünk lehet sorstársakra, akik az internetes fórumok népével ellentétben arccal is rendelkeznek, és nem ítélkeznek, hanem elfogadják azt, hogy minden gyermek és minden szülő különböző, s ezáltal egyéni megoldásokra vágynak egyéni problémáikra.
Amikor 2015-ben elindítottuk a Totyogó baba-mama klubot, arra vágytunk, hogy egy ilyen elfogadó, befogadó, támogató, közösségnek teremtsük meg a feltételeket. Bízunk abban, hogy akik ma ide járnak, úgy érzik, elértük a célunkat. Mi hálásak vagyunk a hozzánk járó anyukáknak, nagymamáknak, mert:
- a foglalkozások első felében lelkesen mondókáznak, énekelnek velünk, és tudják, hogy nem az számít, kinek, milyen hangja van. A mondókázás, éneklés segít ráhangolódni a kisbabára, számtalan idegrendszeri területet fejleszt, és egyben remek szórakozás is.
- segítenek kitalálni, milyen témákról beszélgessünk, hétről-hétre elhozzák hozzánk kérdéseiket, kételyeiket.
- ítélkezés nélkül végig hallgatják egymást. Csodáljuk és tiszteljük őket azért, mert a két év alatt soha egyetlen elítélő szó, vagy lesajnáló tekintet miatt sem kellett rosszul éreznünk magunkat. Mindig őszinte megértéssel és jóindulattal igyekeztek érzelmi támogatást nyújtani egymásnak.
- remek ötletekkel állnak elő, a legkülönbözőbb problémákra. Nagyszerű példáját adják annak, hogy milyen kreatív tud lenni egy olyan közösség, ahol különböző végzettségű, hátterű és temperamentumú emberek próbálnak megoldást találni egy problémára.
- kíváncsiak a témákhoz kapcsolódó általunk hozott pszichológiai és gyógypedagógiai meglátásokra, magyarázatokra, információra.
- úgy fogadják az újonnan érkező anyukákat, mintha azok mindig oda jártak volna. Az elmúlt két év során a foglalkozásokon leggyakrabban egyszerre 6-10 anyuka vett részt egy vagy két gyerekkel. Volt, aki hosszú hónapokon át szinte minden alkalommal ott volt, és volt, aki ritkábban nézett be. Minden érkezőnek örülünk, és nem várjuk el, hogy mindig ott legyenek, hiszen tudjuk, hogy kicsi gyerekkel szinte lehetetlen előre tervezni.
- bizalommal fordulnak felénk és a többi anyuka felé, elhozzák gondjaikat, nehézségeiket, kételyeiket, bátran vállalják, hogy nem tökéletesek, és ők is hibázhatnak. Ezzel a bátorsággal és őszinteséggel teremtik meg azt a légkört, amibe jó megérkezni, amiben elengedhetjük magunkat és elhihetjük, hogy saját tökéletlen személyiségünk az, ami szerethető, jó emberré és anyává tesz bennünket.
Köszönjük, hogy velünk vagytok, és olyan csodálatos közösséget alkottok, ahová igazi élmény és élvezet tartozni!
Minden szerdán várunk benneteket a Baba-mama Klubban, itt tudtok bejelentkezni!
Csoportvezetők:
