Az önállóságra nevelés egy kétségtelenül fontos és kényes téma, ami mellett nem
mehetünk el mi sem szó nélkül. Az optimális fejlődés részeként a gyermekekben előbb-utóbb
felmerül az igény arra, hogy valamit (vagy mindent) egyedül szeretnének csinálni, ezért
összegyűjtöttünk néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ezt gördülékenyen,
örömtelien, következetesen és biztonságosan csinálni.

A megfelelő önállóságra nevelés hozadéka a gyermek önbizalmának növekedése, a kompetenciaérzés megtapasztalása, ezáltal későbbi életére, felnőttkorára is pozitív hatással lesz.

Az önállóságra nevelés első lépéseként a két opció közötti választás megalapozhatja a döntési képesség, illetve a felelősségtudat kialakulását. Étkezésnél például kérdezzük meg, hogy melyiket szeretné inkább a két lehetőség közül („Almát, vagy banánt kérsz?”), ne pedig azt, hogy „mit kérsz?”. Nem szabad túl sok lehetőséget felkínálni, hiszen akkor nehezebb a választás, és fontos, hogy ne érezze a nyomást, a rossz döntések súlyát – hiszen mint hogy nincs rossz válasz, nincs rossz döntés sem. Ha nehezebben dönt, gondolkodjunk el, hogy azért van-e így, mert nincsenek kellő ismeretei a témában, vagy azért, mert félelmei vannak.

Törekedjünk arra, hogy saját félelmeinket ne vetítsük ki rájuk, hiszen tudjuk, hogy nehéz egy nemrég még minden szempontból ránk szoruló gyermek kezét elengedni, mégis fontos, hogy érezzék, bízunk bennük, és támogatjuk őket. Előfordul, hogy egyszerűbb és gyorsabb, ha mi végzünk el bizonyos feladatokat, de higgyünk a gyerekekben, és hagyjunk teret számukra felfedezni képességeiket!

Ahogy már az önálló játék képességének fejlesztésére vonatkozó cikkben is írtuk, minden újdonságot fokozatosan, türelemmel kell bevezetni. Ha a gyerekeknek saját elképzeléseik vannak, és új feladatra vállalkoznak, csak annyira segítsünk nekik, amennyire feltétlenül szükséges, és hagyjuk őket kibontakozni!

Az elején apró feladatokkal kezdjük, amelyekben örömét leli, és ami fenntartja motivációját. Gondolhatunk itt a legapróbb teendőre is, például az aktuális játékok elpakolására, egy-egy ruhadarab önálló felvételére, vagy akár a saját étkészlet előkészítésére is étkezés előtt.
Mutassuk meg, hogyan kell helyesen elvégezni az aktuális feladatot, de örüljünk a sajátos megoldásoknak is. Sikertelenség esetén se éreztessük a csalódottságot, adjunk teret a többszöri próbálkozásra, akár kisebb segítség nyújtásával.
Nem baj, ha egy komplex feladatot egyedül nem képes végrehajtani, osszuk fel azt kisebb részfeladatokra, és engedjük meg, hogy annyit végezzen el belőle, amennyit tud, vagy szeretne.
Hagyjunk elegendő időt a teljesítésre, még akkor is, ha ez megváltoztatja a napi időbeosztást és több időbe telik egy addig rutinszerű, gyors tevékenység. Törekedjünk a következetességre. Ha valamit már meg tud csinálni segítség nélkül, ne végezzük el helyette a későbbiekben sem. Jó, ha napirendbe illeszthetőek a feladatok, például az ágy bevetése, a használt ruha elpakolása. Persze fontos, hogy ezeket a feladatokat rugalmasan kezeljük, és ha túl fáradt, vagy nyűgös, kicsit háttérbe szorítsuk azokat, majd újult erővel próbálkozzunk újra.

Mi a Meseerdőben is támogatjuk az önállóságot, és a gyerekek képességeihez igazítva nyújtunk segítséget a különböző műveletekben. Nálunk például a tízóraira és uzsonnára hozott gyümölcspüré csomagolását a gyerekek maguk dobják a megfelelő kukába, a játékokat maguk pakolják vissza a helyükre.
A tudatos önállóságra nevelés tehát nem csak a gyermek későbbi életére van hatással, hanem a dinamikus családi életre is, hiszen a hozott szabályoknak és az újfajta együttműködésnek köszönhetően csökkenhetnek a konfliktusok, feszültségek, és egy sokkal inkább partneri kapcsolat alakulhat ki. Megéri tehát az erőfeszítés, a kezdeti nehézségek átvészelése, hiszen ezek árán kaphatunk egy kompetens, felelősségteljes, és a problémák megoldásában gondolkodó gyermeket.

Kőszegi Rita – csecsemő- és kisgyermeknevelő, Meseerdő koordinátor

This article is also available in English, in the translation of Emese Murin.
Click here to read it.