Aktuális, Szakmai cikkek
Hozzászólás

Az élménypedagógia fejlesztő hatása a kiskamaszokra

Az elmúlt néhány évtizedben jelentős társadalmi változások részesei voltunk. Az információ áramlás felgyorsult – kezdetben a televízió, majd a mobiltelefon, később az internet, és ma már a mobil internet elterjedésével. Az információkhoz szinte azonnal hozzáférhetünk, nincs szükség a dolgok megjegyzésére. Így a tudáshoz és a tanuláshoz való viszonyban is tapasztalható változás: ma már nem feltétlenül az az érték, ha valaki sok mindent tud, hanem inkább az, ha minél gyorsabban megtud valamit, és azt tudja használni. Kovács Kata írása.

Mindaz, ami egy számítógép képernyőjén keresztül pillanatokon belül elérhetővé válik (képek, videók, filmek, játékok, stb.), sokkalta izgalmasabbnak is hatnak a fekete-fehér, “száraz” tananyagot, vagy lassú történetet tartalmazó könyveknél, főleg egy fiatalnak, aki már ebbe született bele.

Általánosan úgy fogalmazhatunk, hogy a fiataloknak magasabb lett az ingerküszöbük, intenzívebb élményekre van szükségük ahhoz, hogy el tudjanak mélyülni valamiben. Az élménypedagógia alapját részben ez képezi: különböző játékok, feladatok keretében olyan élményben lehet részük a résztvevőknek, amely a mindennapi, és főleg az iskolai feladatoktól teljesen eltérő, izgalmas, de mégis egy tanulási szituáció. A gyerekek az iskolapadból kiszállva különböző kihívásokkal találkoznak, új helyzeteket tapasztalnak, probléma megoldó stratégiákat próbálhatnak ki – ezek adják a tanulás alapját.

Nem elhanyagolható az a tény, hogy a kultúránk igen mozgásszegény. A gyerekek a nap nagy részében az iskolapadban ülnek, ezen kívül sok időt töltenek el a tévé vagy a számítógép előtt – szintén ülve. Mindamellett, hogy ez önmagában egészségtelen, mindennemű tanulási folyamatnak is az kedvez, ha a mentális koncentráció mellett, fizikai bevonódásra is van lehetőség.

„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” Egyesek Konfucius, mások Benjamin Franklin nevéhez kötik ezt a mondatot – bárkitől is származik, nagy igazság. Ezért az élménypedagógiai feladatok jelentős része tartalmaz valamilyen fizikai mozgást – néhol csak keveset: járkálást, játékos, kisebb mozdulatokat; néhol azonban szaladni kell, tartani, emelni egymást ahhoz, hogy egy feladatot meg tudjanak oldani.

Mindennapjainkban a kommunikációban is jelentős változások köszöntöttek be. A személyes beszélgetést nagy részben helyettesíti a mobil telefonon történő, illetve az online kommunikáció. Írásban történő kommunikáció esetén az érzelmek, hangulatok leírását felváltotta a hangulatjelek használata, ezáltal a mindennapokban egyre nehezebb az érzésekről való beszélgetés, ami az önismeret felé vezető út egy fontos lépcsőfoka. Élménypedagógiai helyzetekben a megtapasztalt élményt mindig feldolgozó beszélgetés követ. Ilyenkor a résztvevőknek lehetőségük van elmondani, hogy mit éltek meg a játék, feladat során, mi volt jó benne, mi okozott nehézséget, és a legfontosabb: mit tanultak mindebből – önmagukról, egymásról.

Az iskolákban egyre nehezebb dolguk van a tanároknak: nem könnyű lekötni a diákok figyelmét, és a tanterv követésén, a tananyag ismereteinek átadásán túl kevés idő marad arra, hogy a diákok közösségével is foglalkozni tudjanak. Gyakori probléma az iskolákban, hogy egyes gyerekek kirekesztettek, olykor megfélelmlítettek a társaik által, vagy sokszor fordul elő, hogy a nagyhangúak mellett a halkak véleménye nehezen tud meghallgatást nyerni. Ritka az az osztály, ahol a tananyagon kívül a gyerekeknek lehetőségük van az együttműködésről, az empátiáról, a segítségnyújtásról, a hatékony, erőszakmentes kommunikációról, az érzelemkifejezésről, a csoport működésének szabályairól beszélgetni, tapasztalni, gondolkodni, tanulni. Holott a gyerekek idejük jelentős részét töltik az iskolában, nagyon meghatározó számukra, hogy milyen közösségben és mit tanulnak a szociális kapcsolatokról. Az élménypedagógiai alapokon nyugvó játékok, feladatok nagy része a tagok közti együttműködést, kommunikációt kívánják meg, és ez a tapasztalás, valamint a feladatot követő beszélgetés fejlesztő hatással van a közösségre, a gyerekek szociális és egyéni képességeire, készségeire is. Szerencsés, ha van lehetőség osztályfőnöki óra vagy akár osztálykirándulás keretében ezekben a témákban elmerülni, mert a mindennapi életben fontos tudást, tapasztalatot szerezhetnek ezzel a gyerekeknek.

A Belvárosi Közösségi Tér szervezésében ebben a tanévben indult el a SuliÉlmény program két V. kerületi általános iskola egy-egy felső tagozatos osztályában. Havonta két osztályfőnöki óra keretében tartunk az iskolapszichológussal együtt a résztvevő osztályoknak foglalkozásokat, aminek az elsődleges célja a közösségfejlesztés. A gyerekek láthatóan nagyon élvezik az élménygazdag feladatokat, jókedvűen, aktívan vannak jelen az órákon. Biztatjuk őket, hogy mondják ki a gondolataikat, és bár ez nem mindig megy könnyen, már az elmúlt hónapok alatt is érezhető a változás. Időközönként mi is kérünk visszajelzést arról, hogy hogy érezték magukat, vagy hogy miként értékelik a programot.

Záró gondolatként az egyik résztvevő nekünk címzett üzenetét osztanám meg, ami megerősít abban, hogy jó döntés volt elindítani ezt a programot: „Köszönöm, hogy eljöttetek hozzánk. Ha nem tettétek volna, akkor nem ismerem meg magamat ennyire.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.