Magyarországon – az európai tendenciákhoz hasonlóan – az elöregedés vált az egyik legjelentősebb társadalmi kihívássá az elmúlt évtizedekben. Magyarországon 2030-ra azt prognosztizálják, hogy a 65 év felettiek aránya 2 300 000 fő, a 75 év felettiek száma közel 1,5 millió lesz, amely a lakosság közel 15 százalékát fogja kitenni. A problémakör, mely jelen esetben nem csak a szociálisan rászorulókat vagy az egészségügyi állapotuk miatt felügyeletre kényszerülőket érinti, hanem az idős korosztály túlnyomó többségét, a magány és a bűncselekményektől való félelem köré összpontosul. Ezek megoldása a gondoskodó állam feladata.

2013-ban indult útjára a közfoglalkoztatás, az önkéntes tevékenység és a közösségi szolgálat összehangolt alkalmazásával a „Segítő Kezek” idősügyi országos mintaprogram, amely a professzionális ellátórendszer megújulását is szolgálja, hiszen pótol és kiegészít olyan szolgáltatásokat, amelyek a mai szükségletekre nem, vagy csak részben képesek választ adni.

A 2013-ban zajlott Mintaprogram során a 75 év feletti idősek által kitöltött 14 777 db kérdőív adatai azt mutatják, hogy a résztvevő 32 településen élő közel 19 ezer 80 évnél idősebb megkérdezett 60,22 százalékától sikerült visszajelzést kapnunk azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú szolgáltatásokat vennének igénybe.

Segítő Kezek idősügyi országos mintaprojekt eredményei (2013)

A szakirodalom az időskorral összefüggésben általában öt negatív elemet sorol fel, úgy, mint fizikai és szellemi hanyatlás, családtagoktól, segítőktől való fizikai és szellemi függőség, időskori depresszió, elesettség és betegség. Az egyedül élő idősek száma, illetve a Segítő Kezek idősügyi országos mintaprogram adatai azonban azt támasztják alá, hogy a családszerkezet átalakulása, a nukleáris családmodell elterjedése következtében napjainkra a lista egy hatodik elemmel bővült: a magánnyal.

Lásd bővebben: Jeneiné dr. Rubovszky Csilla: Házi segítségnyújtás – talán egy kicsit másképp (http://www.esely.org/kiadvanyok/2014_2/rubovszky.pdf)