Bármennyire is szeretnénk még húzni az időt, nincs kecmec, lassan dobozba kell kerülniük a csillogó díszeknek, a fényeknek. Ám arra vigyázzunk, hogy a játszós, beszélgetős, nevetgélős boldog élmények mindenképpen maradjanak velünk!

Az örömteli emlékek tervezésre is noszogatnak minket, és a tervek között talán ott szerepel a „Ficánkoló” mozgásra, tanulásra, beszélgetésre hívogató programja is. Mert játszani, mozogni jó, pláne egy kis örökmozgónak!

Lássuk csak, hogyan épül fel egy Ficánkoló foglalkozás!

Ha a közös játékot hintázási sorral kezdjük – márpedig úgy kezdjük -, akkor szerencsére nincs vita, mindenki figyel, nevetgél. Hogy közben a fejlődő idegrendszer összehangolása zajlik, az maradjon örök titok.

Aztán a szőnyegen ücsörgés közben mondókázunk, ahhoz kapcsolt mozdulatsorokkal ügyesedünk, koordináljuk a mozgásunkat, serkentjük a beszédkészségünket és a figyelmünket percről percre, egyre hosszabb időre! Segítségül hívjuk a szekrény mélyéből a labdákat, plüssállatokat, karikákat. Persze van. aki a sok torna közben elfárad kicsit, és inkább szaladgálva követi az eseményeket. Semmi baj! Ez is életkori sajátosság!

Nagyon különös, hogy amikor a kis örökmozgók meghallják a varázsszót, hogy pakolunk, akkor mindenki hozza-viszi a helyére a játékokat. Eközben a rendszeretet körülöttünk, a tárgyak között, és ezzel együtt a buksikban a gondolatok között is szépen, lassan kialakul. Ez természetes.

De miért is ez a nagy és lelkes sietség?

Talán mert emlékeznek, hiszen megtanulták, hogy pakolás után mindig akadálypályát építünk. Na az, mindig nagyon jó móka! Legyőzzük a nehézségeket, igazi bátor és ügyes kisgyerek módjára. Persze közben megint koordinálódnak a mozdulatok, javul az egyensúlyozó érzék, erősödnek a pici izmok, koncentrálódik a figyelem, és hatalmas a sikerélmény, amikor egyedül sikerül átmászni, lemászni, csúszkálni.

A Ficánkolón mindezt gyakran négykézláb visszük véghez! Mert így segítjük az idegrendszer érését, pontosabban a keresztcsatornák összehangolt működését. Milyen jól jön majd, amikor rajzolni, ábrázolni, később írni, olvasni kell! Pikk-pakk, megy majd, mint a karikacsapás! Csak zárójelesen szeretném közbeszúrni, hogy később, amikor nagyobbacskák a gyerekek, ezügyben is sokat segítenek a népitáncok!

De hogy visszatérjünk a Ficánkolóhoz, az elfáradt tornászbajnokok már jelzik, hogy elég, mutatják, kérik a golyós labdákat. Mindig így fejezzük be a foglalkozást.
És hogy azokkal mi történik? Maradjon most titok, legyen meglepetés!

Szerdán 9.30-tól az önállóan lépegetni már tudók, 10.30-tól a kúszni-mászni tudók, pénteken 9.30-tól az ügyesen ugrándozni már tudók, 10.30-tól a legkisebbek, a forgolódó apróságok kapnak lehetőséget a Ficánkoló játékra!
Minden érdeklődő, ficánkolni vágyó kisgyermeket várok nagy-nagy szeretettel!

Kárpáti Katalin
gyógypedagógus