„A Ringatóval gazdagodik a gyermeki lélek, erősödik a családi összetartozás. Amit a foglalkozásokon megvalósítunk, az jóval túlmutat egy zenei nevelési módszeren. Énekelni, játszani tanít, örülni a szépnek. Segít egymásra találni, felismerni az összetartozás csodálatos érzését. Egyfajta eszköze az emberré nevelésnek. Nem gondolom, hogy az egyetlen, hogy a legjobb, de hiszem, hogy egy biztos jó.” (Gróh Ilona )

A Belvárosi Közösségi Tér kiváló otthont nyújt a Ringató foglalkozások számára, az intézmény megnyitása óta hetente találkozom itt a kisgyermekes családokkal. A Ringató egy családi zenei nevelési program. Közösen éneklünk, és ölbéli játékokat játszunk anyukákkal, apukákkal, gyakran nagyszülőkkel, kisbabákkal, totyogókkal, olyan kicsi gyerekekkel, akik még óvodába sem járnak.

A mottónk egy kicsit talán többet elárul a Ringatóról: „Vedd ölbe, ringasd, énekelj!” Nem felszólítás, hanem kérés, biztatás. Mindazoknak szól, akinek kisgyermeke van, vagy kisgyermeket bíztak a gondjaira. Sajátos énekóra, ahol felnőttek és gyerekek vesznek részt egyszerre. Nem osztunk ki kottát, nincs kötelezően megtanulandó anyag, nincs számonkérés, nem szolmizálunk (ami egyébként egy nagyszerű eszköz máshol, máskor), és főképp, ahol nem kell tartani énekléstől – nincs szorongás! Körben ülünk egy teremben, székekkel körülhatárolt, nagy szőnyegen. A félórás foglalkozást – a hagyományos Ringatón – egy foglalkozásvezető irányítja. A gyerekek, ha szeretnének, ölben ülnek, de mászhatnak, tipeghetnek ide-oda, számukra semmi sem kötelező.

A céljaink többfelé ágaznak

Fontos a zenei élménynyújtás, hogy a résztvevő felnőttek és gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. A zenei nevelés esztétikai nevelés, művészetpedagógia. Szépségnek kell megszületnie a foglalkozásokon, sokféle zenei színnek, hangulatnak. Mindenekelőtt az érzelmekre hatunk. Mintát adunk a szülőknek arra, hogy hogyan kezdődhet a családban a legkisebb gyerekek zenei nevelése.

A szülők megtanulhatnak egy könnyen énekelhető dalanyagot. Kedvet ébresztünk az énekléshez, bátorságot adunk, segítünk. Megmutatjuk, hogy együtt énekelni jó, hogy a magyar népdal szép, valódi öröm. Szeretnénk, ha az éneklés, az énekes játék a családok hétköznapjainak részévé válna, otthon tovább élne mindaz, amit ezeken az alkalmakon megtanultak.  Aki bátortalan vagy gyakorlatlan az éneklésben, a foglalkozásokon kipróbálja magát. Nincs számonkérés, nincs értékelés, csak segítségnyújtás és elfogadás. „ Pont jó lesz az úgy, ahogy énekelsz, csak csatlakozz hozzánk!” – mondhatnánk a félénken érkező anyukának.

Kodály Zoltán és Forrai Katalin tanításának nyomán

Kodály útmutatásaira gondolva jól megválogatjuk mindazt, ami a Ringatón elhangzik. Csak értékes zenei vagy éppen irodalmi anyaggal találkozhatnak a résztvevők a foglalkozásainkon. Kiemelt feladat számunkra az ízlésformálás. A kisgyerekeknek nincsen kialakult értékítéletük, tőlünk függ, hogy mi lesz számukra a szép, ízlésük alakulásáért a szülők és a gyermekintézmények a felelősek.

Forrai Katalin nyomán szeretnénk a gyerekek érdeklődését felkelteni, érzékennyé tenni őket a zene, az énekszó iránt. ám nem tanítási szándékkal közeledünk hozzájuk.  Az énekszó és a hangszerjáték önkéntes mozgásra serkenti a kicsiket, ami öröm mindannyiunk számára. A sokféle inger hangadásra serkenti őket, a maguk módján az apróságok is énekelni kezdenek. Az éneklési képességgel együtt fejlődik a zenei hallás, a ritmusérzék, a tempóérzékelés, a zenei formaérzék, a zenehallgatás képessége, a zenei kreativitás – mindez természetes úton.

A zenei nevelés nemcsak zenei nevelés

Nem fejlesztünk tehát, de a zenei transzfer hatására a fejlődés számtalan területen megtörténik. A művészeti nevelés a teljes személyiségre hat. Mindösszesen annyit szeretnénk tehát, hogy a felnőttek énekeljenek velünk és ők is örömüket leljék ebben. A gyerekek pedig legyenek ott, abban a közegben, ahol többen énekelnek együtt. Ahol zenei értékekkel, sokféle hangszínnel, hangingerrel találkozhatnak. Részt vehetnek az ölbéli játékokban, ha a kedvük tartja, vagy csak üljenek az anyukájuk, apukájuk ölében. Már néhány hónapos kisbabákkal lehet érkezni hozzánk, és ha éppen elmászni vagy sétálni van kedvük, azt is lehet. A pici gyerekekben akkor is nagyon sok minden lejátszódik, ha azt nem fedezzük fel abban a pillanatban.

A jól szervezett, rendszeres találkozások, az együttesen átélt éneklés élménye közösséggé alakítja a hozzánk visszatérő családokat. A szülők átélhetik azt, hogy az esetleges gondjaikkal nincsenek egyedül, és megosztják egymással az örömeiket, tapasztalataikat is. Az énekszónak különös a hatása. Éneklünk jókedvünkben, de a dal, ha kell, vigaszt nyújt, ha kell, gyógyít.

A Ringató mára már bejárta az országot, a Kárpát-medencét, több európai országot, eljutott a tengeren túlra is. Különös hangsúlyt kap ezeken a területeken a saját kultúránk. A szépen felcsendülő magyar népdal, a magyar népi mondóka, a saját nyelvünkön lüktető ölbéli játék mind a magyarság megtartását jelentheti.

Gáll-Viktória Emese – Ringató foglalkozás vezető