A legtöbb kisgyerekes szülő rengeteg tanácsot kap a gyereknevelés minden létező területével kapcsolatban. Nehéz a tanácsok tengerében eligazodni, és kialakítani azt az életet, ami a mi családunk számára a lehető legjobban működik, ami valóban a miénk.

A csoport indulásakor szerettük volna, ha létrejön egy olyan közösség, ahol a kisbabás szülőktől megkérdezik, hogy érzik magukat, mit gondolnak egy-egy gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésről. Vagy éppen vannak-e kérdéseik, mire van szükségük abban a helyzetben, amiben éppen vannak. Ebben a közösségben a szülők megoszthatják egymással a tapasztalataikat, érzéseiket, hiszen sokszor már annyi is segít, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel, más is átél hasonló nehézségeket. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy nem csak mi ketten éreztük úgy, hogy erre sok kisgyermekes szülőnek van igénye.

A baba-mama csoportban szeretettel látjuk az apukákat, nagyszülőket is. Nyitott csoportként működünk, mert tudjuk, hogy a kisbabás-kisgyerekes élet sokszor kiszámíthatatlan, nehezen tervezhető. A csoport összetétele hétről hétre változik, van, aki szinte minden alkalommal el tud jönni, és van, aki ennél ritkábban kapcsolódik be a csoportba.

Mi történik a csoportfoglalkozásokon?

A baba-mama csoportban az első fél órában éneklünk és mondókázunk a babákkal. Az énekek és mondókák hétről hétre ismétlődnek, a szülők ahogy megismerik, megtanulják, velünk együtt mondják, majd ahogy nőnek a gyerekek, ők is velünk tartanak. A közös mondókázás, éneklés elmélyíti az intimitást, az egymáshoz kapcsolódás különleges módját élhetjük meg kisbabánkkal. Mindeközben észrevétlenül fejlesztjük őket, tanítjuk a testrészeik felismerésére, az érzelmek megnevezésére. Fejlődik a mozgáskoordinációjuk, testtudatuk, ritmusérzékük.

A mondókát gyakran nevezzük a mese előszobájának vagy kistestvérének, hiszen ezekben apró történeteket mesélünk a gyerekeknek. Intim közelségben vagyunk velük, egymás szemébe nézünk, a rövid, énekes-mondókás játékokkal a kommunikáció, a beszélgetés szokásait, rítusait gyakoroljuk, tanítjuk. És nem utolsó sorban önfeledten, egymásra figyelve játszunk, együtt vagyunk, jelen vagyunk.

A második félórában körbe ülünk a szőnyegen, a gyerekek játszanak a nagy dobozból előkerülő babajátékokkal, felfedezik a játékokat és egymás társaságát, a szülőkkel pedig közösen beszélgetünk mindarról, ami az éppen jelenlévőket érdekli, foglalkoztatja. A gyerekek számára különleges lehetőség szabadon, mégis biztonságban, a szülők fizikai közelségében felfedezni a környezetüket, a játékokat és egymás társaságát. Sok hozzánk érkező kisbaba számára akár néhány hetes koruktól egészen a bölcsődébe vagy óvodába kerülésükig ez a közeg jelenti a kortárs közösséggel való ismerkedés biztonságos és egyben izgalmas terepét.
Amíg a gyerekek játszanak, a szülők úgy beszélgethetnek egymással és a csoportvezetőkkel, úgy figyelhetnek egy kicsit saját magukra, hogy közben nem kell külön programot szervezniük kisbabáik számára.

A beszélgetések témáját a szülők határozzák meg. Minden alkalommal olyan témát választunk közösen, ami a jelenlévő szülőket a leginkább foglalkoztatja. Vannak rendszeresen előkerülő, és talán kézenfekvőnek tűnő témáink, mint például az alvás, hozzátáplálás, játék, napirend, szeparációs szorongás, bölcsődekezdés, testvér érkezése. Gyakran előkerülnek a kisgyerekes élethez szorosan kapcsolódó, a szülők életét ebben az életszakaszban meghatározó más jellegű kérdések is, mint a különböző felnőtt szerepekben való helytállás, az énidő, a párkapcsolat alakulása, a tágabb családhoz tartozó családtagokkal való kapcsolat, a családi szokások kialakítása.

Ezek a beszélgetések kevéssé keretezettek, strukturáltak, A legfontosabb célunk az, hogy ebben a helyzetben mindenki jól és biztonságban érezze magát. Senkinek nem kötelező megszólalni, mindenki annyit oszt meg a gondolataiból, érzéseiből, amennyit az adott helyzetben jónak lát elmondani a többieknek. Fontos látnunk, hogy minden élethelyzet, minden gyerek és minden szülő más és más, ezért nem törekszünk arra, hogy egy-egy kérdésben egyetlen, minden helyzetre alkalmazható megoldást vagy választ találjunk.

Csoportvezetőkként Kata és én gyógypedagógusi és pszichológusi szakmai tudásunkat, ismereteinket adjuk ezekben a beszélgetésekben, és a mi feladatunk az egymásra nyitott és elfogadó légkör fenntartása is. Az, hogy egy beszélgetés mennyire mélyül el, mennyire szól az érzésekről, mennyire a gyakorlati tippekről vagy általános tudnivalókról, mindig az adott csoporttagok érdeklődésétől és igényeitől függ.

Őszintén mondhatom, hogy a baba-mama csoport az egyik fénypontja minden hetemnek. Örömmel várom ezeket az alkalmakat, mert csodálatos látni és a részesévé válni annak, ahogyan évről-évre létrejön, újraformálódik egy támogató, elfogadó közösség, ahol a szülők és a gyerekek jól érzik magukat, feltöltődhetnek, megerősödhetnek, kapcsolatokra találhatnak és tanulhatnak egymástól.

Néhány héttel ezelőtt az egyik anyuka azt mondta a csoport végén, hogy ez az a hely, ahol úgy érzi, hogy mindig önmaga lehet, és úgy van jól, ahogy van. El sem tudok képzelni ennél nagyszerűbb visszajelzést.

Kökényesi Ági
pszichológus