Filmet csinálni mindenki tud. Meg persze önmagát is ismeri mindenki. Tizenegy – tizennégy éves kora között pedig ezek különösen igazak rá. A nyári Belvárosi Közösségi Térben rendezett (Fel)Forgató tábor résztvevői mindhárom állítással vitába szálltak vagy hozzátették: igen, de…

Csináltak már filmet, de a kortársakkal közösen még nem, pedig úgy sokkal izgalmasabb. Volt önismeretük és lelkesen csodálkoztak rá saját válaszaikra vagy a többiekére, ha olyasmire ismertek rá magukból, ami még kíváncsibbá tette őket.

Már csak az volt a kérdés, hogy az önismereti játékokban és beszélgetésekben mennyire nyílnak meg „majdnem kamasz” társaik körében, illetve hogy zenés videóklipet vagy színházi jelenetet forgatnak inkább a nyári tábor öt napja alatt?

Az utóbbi dilemmát is hangos és ötletekkel teli beszélgetésben döntötték el: egyiket sem. Híradót akarnak forgatni. Mert az lehet nagyon humoros, meg vicces és egyébként is, mindenből lehet hírt csinálni, ami őket érdekli.

Szerep is akadt bőven: rámenős és segítőkész környezetvédő, hangos és kedves énekes, csöndes ám profi riporter, vicces híradós, humoros tudós, vagány-visszahúzódó lány és egy komoly, mosolygós-beszólós rajzoló.

A végére talán többet láttunk meg egymásból, mint az elején gondoltuk volna, és elkészült egy laza híradó, ami eleinte szintén nehezen elképzelhetőnek tűnt.

Pár napig még szívesen játszottunk volna tovább, és ez olyan nagyon jó érzés volt, hogy még a híradó is bemondta.