Kedves mind, akikkel a Belvárosi Közösségi Térben találkoztam! Ez a mese valahol 2015-ben kezdődött… mindig is szerettem az aktuális munkahelyeimet, de amikor eltöltöttem az első napjaimat a Segítő Kezek Kft-nél, éreztem, hogy egy óriási kaland vette ebben az évben kezdetét.

Soha nem fogom elfelejteni, ahogy az első csoportokat tartottuk Szirtes-Szabó Katával az Aranytíz Kultúrház alagsorában, izgulva, hogy vajon tetszeni fog-e a gyerekeknek és a családoknak, amit képviselünk. A mai napig hihetetlen élmény volt megtapasztalni, hogy mennyi pozitív visszajelzést kaptunk.

Elröppent ez az 5 év. Látom magamat, ahogy meghallom a hírt: lesz egy külön intézmény. Még mindig beleborzongok. Azóta is nehezen hiszem el, hogy abból a 4 kezdeti csoportból milyen hihetetlen sebességgel jutottunk el oda, hogy most már havi szinten 30-35 program közül lehet választani, két program között a világ (vagy legalábbis az én világom) legfinomabb kávéját inni, és ha akarunk finomat, de egészségeset enni.
Csodálatos élmény visszagondolni arra, hogy milyen mélyen a részese lehettem egy ilyen csoda (mert igen, szerintem a Belvárosi Közösségi Tér egy csoda) kialakulásának. Csodálatos élmény megtapasztalni, hogy a kezdetben idegenekből, hogy formálódott közösség, miként ismertetek
meg minket, s ti egymást. Az egyik kedvenc munkahelyi pillanataim közé tartozik átsétálni az
kávézón, látva az egymással beszélgető szülőket és a szabadon játszó kicsiket. Amikor még csak
a ház terveit láttam, erről ábrándoztam. Egy olyan helyről, ahol nem kell feszengeni, mert az
ember egy igazi gyerekkel érkezik, aki nem szeret egyhelyben ülni. Ahol elfogadást, nyitottságot
és támogatást talál, s talán megoldást és megnyugvást a sok-sok szülőséggel járó bizonytalanságra, kérdésre.

Néha viccelődve úgy hivatkoztam a BKT-ra, mint az első gyermekemre. Úgy érzem minden
centiméterét jól ismerem, láttam a semmiből felnőni, gondoztam, vigyáztam rá és nagyon
féltettem. De az én életemben is eljött most egy új szakasz, s ideje a „gyerekemet” most más
gondjaira bízni. Kérlek fogadjátok az új szakmai vezetőt, Lyndát is olyan bizalommal, ahogy anno engem.

Köszönöm nektek, hogy megtöltöttétek élettel a BKT-t, nélkületek csak egy szépen kigondolt
ötlet lett volna. Köszönöm a kollégáimnak, a vezetőség tagjainak, hogy együtt voltunk ezekben
az izgalmas években, s építgettük ezt a mesebeli várat. Rám most más mesés teendők várnak, de a legnagyobb szeretettel búcsúzom tőletek! Kérlek szeressétek és gondozzátok a BKT-t továbbra is! Remélem minél többetekkel találkozunk majd újra, mi biztosan gyakori vendégek leszünk a
kávézóban! 😉

Szeretettel,
Papp-Huszár Anikó
szakmai vezető
klinikai gyermek-szakpszichológus

Dear All, who I met at Downtown Community Centre!
This tale started around 2015… I always loved my workplaces but when I spent the first days
at the Helping Hands Ltd. (Segítő Kezek Kft.), I knew that a huge adventure had started. I will
never forget the facilitation of our first groups with Kata Szirtes-Szabó in the basement of the
Aranytíz Cultural Hall. We were excited to find out whether the children and families would
like what we represented. It is still unbelievable to experience all the positive feedback we
get.

5 years flew by. I can see myself when I first heard the news about the opening of the
new institution. I still get goosebumps from the memories. It is hard to believe that the initial 4
groups have enlarged so fast. Now we have 30-35 optional programmes each months and
we can drink the greatest coffee of the world (at least my world) and eat good and healthy
food in our café.
It is wonderful to think about being an active part of the realization of such a miracle –
because I believe that Downtown Community Centre is a miracle. Experiencing the formation
of a community out of strangers was wonderful: how we and you got to know each other. My
favourite workplace moments are the ones when I walk through the café and see the parents
chatting while the children are playing together. When I was looking at the plans of the
institution, this is what I dreamt about. A place where there is no need for anxiety because
people can be present with a real child who doesn’t like sitting in one place. A place where
anyone finds acceptance, open-mindedness, support and maybe solution and relief about
the doubts and questions of parenting.
Sometimes I made jokes about Downtown Community Centre being my child. I feel I know
every inches of it like the back of my hand, I saw it growing up, I took care of it and looked for
is the whole time. But now my life has arrived to a new episode, and it is time to leave it in
charge for somebody else.

Please welcome Lynda with the same trust as you welcomed me.  Thank you for filling the Downtown Community Centre with life. It would be nothing else but a nicely planned idea without you. I thank my colleagues, the management team to stay together in these exciting years and to build up this fabulous castle.
Now other fabulous roles are calling me and I say goodbye to you with my biggest love!
Please keep loving and caring for the Downtown Community Centre!
I hope to see most of you again, we will be regular guests of the café for sure. 😉
With love,

Anikó Papp-Huszár
Professional Manager
Clinical child psychologist