Mint ahogy azt már az előző cikkünkben is említettük, rendkívül fontos, hogy mindig kommunikáljunk a gyerekekkel, bármilyen krízis helyzetről is legyen szó. Ebben a cikkben néhány gyakorlati példával szeretnénk segíteni, nektek. – Varga Bettina cikkét olvashatjátok.

A jelenlegi helyzet a felnőttek számára is bizonytalan, hiszen percenként kapunk reális és nem reális híreket. Ezt a szorongással teli hangulatot a gyerekek is érzékelik, épp ezért fontos, hogy mi, felnőttek próbáljunk a körülményekhez képest higgadtak és kiegyensúlyozottak maradni. A gyerekek rugalmasan tudnak sokféle helyzethez alkalmazkodni, s ezt a rugalmasságot többféleképpen is segíthetjük, anélkül, hogy biztonságérzetük sérülne. 

Alakítsunk ki új napirendet, ezt akár együtt is kitalálhatjuk, lerajzolhatjuk, kitűzhetjük a falra és megmutathatjuk, hogy épp milyen tevékenység következik. Szuper, ha hasonlít a már megszokott bölcsődei/óvodai napirendjükhöz. Ez a fajta rendszeresség is biztonságot nyújt a gyerekeknek.

A kisgyerekek ismereteit a gyermekközpontúság jellemzi, ezért mindenképpen ezt figyelembe véve próbáljunk meg átadni minden új információt. A központban a játék, játékosság álljon, mert ez az a közös nyelv, aminek segítségével megérthetik a kisebb gyerekek is, hogy mi történik most a körülöttük lévő világban. Fontos, hogy valós információkat ágyazzunk bele egy-egy játékba. Megszemélyesíthetjük a vírust, beszéljünk arról, hogy hogy nézzen ki. Lerajzolhatjuk, megfesthetjük, utána bábozhatunk is vele. Érdemes arra törekedni, hogy a vírus valami kisebb lény, forma legyen, amiről könnyen el tudja képzelni a gyermek, hogy legyőzhető. Ne legyen félelmetes, érezze magát fölényben, ne félemlítse meg őt a vírus. Megtaníthatjuk a helyes kézmosást, természetesen ezt is játékosan, elmagyarázva, hogy így már le is mosta a kisvírusokat, akik így a szappannal és vízzel együtt lecsúszdáztak a lefolyóba. Az interneten rengeteg kedves kézmosó dal készült ehhez, de akár a kisgyerek kedvenc dalát, mondókáját is elénekelhetjük közben. 

Kitalálhatunk a vírus főszereplésével közösen egy mesét. Minden nap elmesélhetjük és hozzáfűzhetünk valami új információt. Egyszerre nem érdemes az összes tudnivalót rájuk erőltetni, szépen fokozatosan ismertessük meg a gyerekeket a témával. Lehet akár plüssállatokkal játszva, a nyuszi beteg lett, sokat köhögött és amikor találkozott más állatokkal, akkor ők is betegek lettek. Úgyhogy mindenkinek otthon kellett maradnia, most nem lehet lemenni a játszótérre, vagy meglátogatni a nagyszülőket. Készséggel válaszoljunk mindent feltett kérdésükre, ne maradjanak bennük kételyek. Kérdezzük meg, hogy ők, hogy érzik magukat, mit gondolnak erről. Elmesélhetjük, hogy ennek a vírusnak sem jó, hogy megbetegít minket, és ő sem szeretne velünk találkozni. Ne legyenek a vírussal kapcsolatban tabu témák, próbáljuk meg a lényeges információkat átadni, persze fontos, hogy mindig a gyermek életkorához és fejlettségi szintjéhez illő magyarázatot adjunk. Mindezeknél próbáljunk meg figyelni az érzelmi töltetre, a játékosságra, humorra, hisz ezek tudnak segíteni mind a megértésben mind pedig a feldolgozás könnyítésében. Mindezek által rengeteg belső feszültség, értetlenség tud távozni a gyerekekből.

Mindezen közben fontos azt is szem előtt tartani, hogy a túl sok információ ennél a korosztálynál épp olyan szorongást keltő lehet, mint a túl kevés. Miután megbeszéltük azt az élethelyzetet, amibe kerültünk, teret adtunk a kérdéseknek és a játékos feldolgozásnak, az élet álljon vissza a maga ritmusába, ne minden a vírusról, betegségről és veszélyről szóljon. Beszélgessünk, játsszunk velük ugyanúgy, mint máskor, legyünk nyitottak az élet egyéb apró történéseire, főként a pozitív érzésekre, tapasztalatokra!

A cikket Varga Bettina, a Meseerdő gyermekfelügyelet óvodapedagógusa írta.

For English language articles please clikk here!