A nagy nyári kánikulák után az ősz beköszöntével rengeteg új ismerettel, tapasztalattal gazdagíthatjuk gyermekeinket, családunkat. A kicsit borúsabb, esősebb idő ne szabjon határokat a közös felüdülésnek, játszva tanulásnak, legyen szó akár kinti, vagy benti tevékenységekről.
A Meseerdő Gyermekfelügyeletében kiemelten figyelünk arra, hogy minden nap legyen valami újdonság a gyerekek számára, amiből észrevétlenül tanulhatnak, fejlődhetnek. This article is also available in English.

Tematikus hónapjaink egy általunk kitalált és kidolgozott projektet dolgoznak fel, melyek szorosan kapcsolódnak az adott évszakhoz, időjáráshoz, jeles napokhoz. Minden nap törekszünk a komplexitásra, amellett, hogy fókuszba helyezünk egy kiemelten fontos fejlődési területet. Így egy vizuális fejlesztés alkalmával, nem csak a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt fejlesztjük, hanem a közben mondott mondókákkal, dalokkal a gyerekek szókincsét, kognitív fejlődését is elősegítjük.

Ebben a hónapban nagy hangsúlyt fektetünk az őszi időjárás megismerésére, a réteges öltözködés fontosságára, a természetben történő változásokra. Októberben a mondókák, mesék, dalok és alkotások középpontjában az őszi évszak tulajdonságainak körbejárása áll. Készülnek majd szép, színes őszi fák, ahol a gyerekek a szín- és formaismeretüket is fejleszthetik, miközben esztétikai érzékük is fokozatosan épül. Szélforgót, papírsárkányt és esőfelhőt is készítünk közösen, melyekkel az időjárás különbségeit érzékeltetjük. A hónap folyamán sokat beszélgetünk a nyári és őszi öltözködés különbségeiről, több játékot is játszunk ebben a témában. A témához kapcsolódó mesék (Zelk Zoltán: A négy vándor; Móra Ferenc: Szellőcske, Szelecske, Szél; Garay Zsuzsanna: Esőcsepp utazásai, ) által mélyítjük el ennek fontosságát.

NÉHÁNY ŐSZI JÁTÉKÖTLET A SZABADBAN ÉS OTTHONRA

Szerintünk az ősz egy remek évszak arra, hogy a gyerekek felfedezhessék a természet rejtett kincseit. „ Nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet”– mondja egy finn közmondás, ami remekül alátámasztja azt a szemléletet, miszerint még a kicsit esős, borongós, szeles időben is érdemes kimenni a gyerekekkel a természetbe, mert rengeteg újdonsággal találkozhatnak. Egy erdei sétát könnyen még varázslatosabbá lehet tenni, ha viszünk magunkkal egy kis tükröt, amit az állunk alá teszünk. Szépen, lassan haladva, belepillantva a tükörbe egy egész új nézőpontból figyelhetjük meg a fák és az ég kontrasztos világát, a színes levelek hullását. Ha netán eleredne az eső, ne essünk pánikba, nyugodtan engedjük meg gyerekeinknek, hogy felfedezzék a tócsák, pocsolyákban való ugrálás örömeit, miközben mondókázunk egyet.

„Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)”

Dobáljunk bele kisebb-nagyobb köveket, figyeljük meg a különbségeket, kavarjuk fel a botokkal a sarat, töltsük fel a vizesárkot, ha tudjuk. Ezek az új ingerek pozitív hatással vannak a gyerekekre: fejlesztik a koncentrációt, a szenzomotoros érzékelést, a nagymozgások és finom motoros működéseket, kitartásra tanítanak, oldják a feszültséget, kreativitásra és fantáziára sarkallnak, miközben játékosságot teremtenek.

Játszhatunk esőjátékot, ujjcsettintéssel, kézdörzsöléssel, egyre erősödő tapsolással, majd dobogással. Egy csöndes séta során megfigyelhetjük a természet hangjait, majd megbeszélhetjük és beazonosíthatjuk, hogy ki miket hallott. Gyűjthetünk színes faleveleket, terméseket, melyekkel akár csodaszép mandalát is készíthetünk közösen a családdal.

Ha mégis a szoba melegére vágyunk, gondolhatunk a természetben élő állatokra és készíthetünk közösen madáretetőt, amiből mindenki, a korosztályának megfelelően ki tudja venni a részét. Az őszi gyümölcsök felhasználásával gyümölcsállatokat varázsolhatunk az asztalra, így azok a gyerekek, akik nehezen eszik a finom gyümölcsöket, nagyobb kedvvel kóstolhatják meg. Rengeteg variációt lehet kitalálni arra is, hogy mivel kössük le gyermekeinket, felhasználva az őszi terméseket, színes faleveleket. Készíthetünk kartonpapírból mátrix játékot, ahol differenciálva lehet gyakorolni a színeket, formákat, számokat, megfigyelhetjük a kisebb-nagyobb közötti különbségeket, miközben folyamatosan párosítgatjuk az összetartozó képeket.  Gyakorolhatjuk a szerialitást is, sorrendbe állíthatunk őszi terméseket, a réteges öltözködéssel kapcsolatos kártyalapokat, időjárási jelenségeket ábrázoló képeket és még megannyi lehetőségünk lehet, ha hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat. Azt se felejtsük el, hogy a napközbeni pihenés, az elegendő alvás nagyon fontos a gyerekek fejlődésében, idegrendszerükre pozitív hatással van.

MESÉK ÉS MONDÓKÁK

A mesék tárháza végtelen, érdemes minél több mesét olvasni a gyerekeknek, felkutatni az őszi témákat feldolgozó meséket. Ilyen például Annie M.G. Snitt Janó és Janka őszi meséi, akik felfedezik a színes természetet, valamint az örök klasszikusnak mondható Marék Veronika Tipp Topp és Kipp Kopp izgalmas kalandjai. A mesék mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a mondókáknak is, melyeket korosztályokra szoktunk bontani. Alapvetően fontos, de leginkább a kisgyermekek korosztályára érvényes (0-3 év), hogy a mondókákat valamilyen mozgással, ritmussal kísérjük.

„Bíbici Panna, (combunkat ütögetjük)
Rákezdi Vince,(hasunkat ütögetjük)
Akit ér, akit ér,(vállunkat ütögetjük)
Majd elviszi a nagy szél.
 
Lyukas dió, mogyoró,( ki-be nyitogatjuk a kezünket)
a kis egér rágcsáló,(úgy teszünk, mint aki rágcsál)
Nem menekülsz, cincogó,( húzogatjuk az egér bajszát)
Bajszos cica a fogó! ( tapsolunk egyet)
 
Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
 
Áspis, kerekes (a baba tenyerébe köröket rajzolunk)
útifüves, leveles. (majd levélformát)
Bíbola, bíbola, (simítjuk a tenyerét)
pacs, pacs, pacs. (paskoljuk a tenyerét)
 
Esik eső, fúj a szél (ujjak mozgatása)
Nyírfa ága összeér. (karok fej fölé emelése)
Újra össze, újra szét, (karok fej fölötti összeérintése, kitárása)
Rajta, rajta, most elég! (karok leengedése a combhoz)
 
Sötétben is fúj a szél, (felemelt karral hajlongunk)
hosszú lába földig ér.(  lábunkat mutatjuk a kezünkkel)
Eresz alatt kopogtat, (kopogtatást mutatunk a levegőben)
ne hajolj ki, megfoghat. (csuklónkat forgatjuk (nemet intve), a legvégén csiklandozunk)”

Az óvodás korosztálynak (3-7 év) már lehet hosszabb, bonyolultabb mondókákat tanítani.
Ők már kitalálhatnak maguknak is mozdulatokat, utánozhatják, inspirálhatják egymást, attól függően, hogy ki mennyire engedi szabadra a gondolatait, asszociációit.

„Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!

Ki lakik a dióhéjban? (ökölbe szorított kezünkre mutogatunk)
Nem lakhat ott bárki, (csuklónkat forgatjuk (nemet intve))
csak Dióbél bácsi.
 
Ha rácsapsz a dióhéjra, (ráütünk ökölbe szorított kezünkre)
kinyílik a csontkapuja, (kinyitjuk az öklünket)
és cammogva előmászik (a tenyerünkön lassan sétálunk az ujjainkkal)
vén Dióbél bácsi-
csak a szádat (végül mindkét tenyerünket a szánkhoz emeljük)
tátsd ki!
 
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!
 
Alma, alma, piros alma, BUMM. (ütemesen tapsolunk, a végén a földre csapunk)
Dombon törik a diót, a diót, (körben járunk)
Rajta vissza mogyorót, mogyorót.(a másik irányba fordulunk)
Tessék kérem megbecsülni.(megállva tapsolunk)
És a földre lecsücsülni. Csüccs!(leguggolunk)”

For English language articles please clikk here!